Tudd meg, ó, királyom, hogy, amint hallottam, volt egyszer egy vadász, aki a pusztákban űzte a vadakat. Egy napon valami barlanghoz vetődött a hegyek közt; bement és egy mélyedésre bukkant, teli mézzel. Volt vele egy tömlő, azt megtöltötte, aztán vállára vette, s a város felé tartott vadászkutyájával, amelyet igen szeretett. A városban a vadász megállt egy olajárus boltjánál, és el akarta adni neki a mézet. A kereskedő meg is vette, aztán felnyitotta a tömlőt, kiöntötte belőle a mézet, hogy megnézze. De egy csepp kicseppent a tömlőből a földre, és hirtelen egy madár csapott le rá. A kereskedőnek volt egy macskája, ráugrott a madárra; amikor pedig a vadász kutyája ezt meglátta, a macskára vetette magát és agyonharapta. Erre az olajkereskedő nekiesett a kutyának és agyonverte, a vadász pedig menten odaugrott, és megölte a kereskedőt.
A kereskedő és a vadász két különböző faluból való volt; a földiek, mikor hírét vették a dolognak, összeszedték fegyvereiket és egyéb felszerelésüket, és egymásra támadtak: a két csatasor találkozott, és addig forgatták a kardot, míg annyi halott maradt a földön, hogy csak a magasztos Alláh tudja a számukat.
És valamit az asszonyok ravaszságáról is hallottam, ó, királyom.
