Hallottam, hogy volt egyszer egy gazdag kereskedő, aki sokat utazott mindenfelé. Egyszer megint el akart menni valamelyik városba, és ezért megkérdezett mindenkit, aki onnan jött, hogy miféle áruval lehet ott legtöbbet keresni. Azt felelték neki, hogy szantálfával, mert azt ott drágán megveszik. A kereskedő hát minden pénzén szantálfát vett, és elment abba a városba. Mikor odaért, már késő este volt. Éppen egy öregasszony jött arra, juhait terelve. Mikor a kereskedőt meglátta, megkérdezte tőle: "Ki vagy te, ember?" A kereskedő így felelt: "Idegenből jött kereskedő vagyok." Ekkor az asszony azt mondta neki: "Légy óvatos ebben a városban, az emberek itt csalók és tolvajok, az idegent becsapják, hogy hatalmukba ejtsék, és felzabálják, amije csak van. Hát ezt tanácsolom neked." Ezzel odábbállt.
Másnap a városnak egy lakosával találkozott; ez köszöntötte és megszólította: "Uram, honnan jöttél?" - "Ebből meg ebből a városból." - "Miféle portékát hoztál?" - kérdezte tovább. A kereskedő így felelt: "Szantálfát hoztam, mert úgy hallottam, hogy nálatok jó ára van." Így szólt ekkor a városi: "Nagyon tévedett, aki neked ezt a tanácsot adta, mert mi a fazék alá is ezzel a fával gyújtunk tüzet, úgyhogy nálunk az ára ugyanolyan, mint a hitvány fáé." Mikor a kereskedő ennek az embernek szavait meghallotta, nagyon elszomorodott, megbánta a dolgot, de még habozott, hogy higgyen-e neki, vagy ne?
A kereskedő aztán megszállt a városnak egy fogadójában, és szantálfából tüzet rakott a fazeka alá. Mikor új ismerőse ezt meglátta, azt kérdezte tőle: "Eladnád nekem ezt az egész fát annyiért, amennyit csak kívánsz?" - "El én" - felelte a kereskedő. Az pedig átvitte a kereskedőnek minden szantálfáját a maga házába. Az eladó elhatározta, hogy a vétel árát aranyban fogja követelni.
Másnap reggel, amikor a kereskedő a városban járkált, egy kékszemű emberrel találkozott, az is ottani lakos volt, és egyik szeme hiányzott. Megfogta a kereskedőt, és azt mondta neki: "Te vagy az, aki megfosztott fél szememtől! Most már nem szabadulsz ki karmaim közül."
A kereskedő tiltakozott, és azt mondta, ez valami tévedés. Az emberek is összegyűltek körülöttük, és azt mondták a félszeműnek, adjon neki haladékot másnapig, hogy megfizethesse a szeme árát. A kereskedő kezest állított magáért, hogy szabadon engedjék és elment. De amikor azzal a félszeművel huzakodott, elszakadt a cipője, elment hát a foltozóvargához, odaadta a cipőjét, és azt mondta: "Javítsd ki, annyit kapsz érte, hogy örülni fogsz neki."
Mikor elment a varga műhelyéből, látott egypár embert együtt ülni; valamit játszottak. Ő is közéjük ült nagy bajában, bánatában, és kérte, engedjék meg, hogy velük játszhasson. Játszott velük, ők nyertek, és azt követelték tőle, hogy vagy a tengert igya ki, vagy minden pénzét adja oda. A kereskedő felkelt, és kérte, adjanak neki másnapig haladékot. Aztán elment, és nagyon nekibúsult azon, amit csinált, és nem tudta, mitévő legyen.
Tépelődve, bánatosan ült a város egy helyén, amikor egyszerre csak az az öregasszony jött arra. Meglátta a kereskedőt és megszólította: "Biztosan jól megjáratták veled a város lakosai, mert látom, hogy olyasvalami esett meg veled, ami elbúsít." A kereskedő elejétől végig mindent elmondott neki, ami vele történt. Az asszony megkérdezte: "Ki szedett rá téged a szantálfával? Hisz nálunk a szantálfa egy ratljának[52] tíz dinár az ára! De adok egy tanácsot; remélem, hogy ezzel mindent rendbe hozhatsz. Éspedig: menj el ehhez meg ehhez a kapuhoz, ott egy vak seikh lakik; járni se tud, de okos, bölcs, ügyes, szemes. Mindenki eljár hozzá ügyes-bajos dolgával, és mindenkinek tud jó tanácsot adni, ami segít a baján, mert ő jártas minden cselvetésben, boszorkányságban és mesterkedésben. Ez az ember egy csaló bandához tartozik, és az alvilági nép nála gyűlik össze minden éjjel. Menj oda, bújj el ott a zsarolóid elől; hallgasd meg, mit beszélnek a seikhnél, úgyhogy ne lássanak; majd elmondanak eseteket azokról, akik túljártak mások eszén, meg, akiket rászedtek. Talán hallasz tőlük valami ötletet, amely téged is megszabadít zsarolóidtól."
A kereskedő csakugyan elment oda, ahova az öregasszony utasította, ott elbújt, és mikor meglátta a seikhet, közelebb lopózott. Rövid idő múlva eljött hozzá a társasága, amelynek ő bírája volt. Mikor a seikh elé értek, köszöntötték őt meg egymást, aztán leültek a seikh köré. Mikor a kereskedő megnézte őket, ott látta négy hitelezőjét is a megjelentek között. A seikh ételeket tétetett eléjük, ettek, és utána mindegyik előhozta, hogy mi történt vele azon a napon. A szantálfa vásárlója is előállt, és elmesélte az öregnek, mi esett meg vele. Elmondta, hogy vett valakitől szantálfát, árán alul, azzal, hogy annyit ad egy szál fáért, amennyit az eladó kíván.
"A te üzletfeled túljárt az eszeden" - szólt a seikh. Az megkérdezte: "Már hogy járt volna túl az eszemen?" Az öreg így felelt:
"Ha most azt mondja neked, hogy az árát aranyban vagy ezüstben akarja: megadod neki?" - "Megadom - felelte az -, és még mindig enyém lesz a haszon." Így szólt ekkor a seikh: "De ha majd azt találja mondani, hogy az árát bolhákban akarja, mégpedig felerészt hím, felerészt nősténybolhákban, akkor mit csinálsz?" Most belátta az ember, hogy ő a becsapott fél.
Most a félszemű állt elő, és ezt mesélte: "Ó, seikh, ma egy kékszemű emberrel találkoztam, aki idegen ebben a városban. Odamentem hozzá, lefogtam és azt mondtam, hogy ő fosztott meg szemem világától, és addig nem engedtem szabadon, amíg egypáran nem kezeskedtek érte, hogy visszajön, és megtéríti a szememet." Azt mondta erre a seikh: "Ha ő akarja, felülkerekedhet rajtad." - "Már hogy kerekedhetne felül?" - "Hát úgy - felelte a seikh -, hogy azt mondaná neked: »Vedd ki szemedet, én is kiveszem az enyémet, és mérjük meg mindegyikét; ha az én szememnek ugyanakkora a súlya, mint a te szemedé, akkor jogos a követelésed.« Így majd bírsággal fogsz neki tartozni a szeméért, te egészen vak leszel, ő pedig látni fog a megmaradt szemével." Az ember ekkor belátta, hogy a kereskedő ezzel a fogással kijátszhatja.
Ezután a foltozóvarga lépett elő, azt mondta: "Ó, seikh, ma egy emberrel találkoztam; a cipőjét adta nekem javítani, de nem fizetett érte. Azt mondta, hogy javítsam ki, és annyit ad érte, hogy örülni fogok neki. De én csak az egész vagyonával leszek megelégedve." - "Ha ő akarja - felelte a seikh -, átveszi tőled a cipőjét, és nem fizet érte semmit." - "Hogyhogy?" - kérdezte a foltozóvarga. A seikh így felelt: "Azt fogja neked mondani, hogy a szultán ellenségeit leverték, ellenfelei elgyengültek, gyerekei és segítő szövetségesei megsokasodtak, és megkérdezi, örülsz neki vagy nem? Ha azt mondod, hogy örülsz, fogja a cipőjét és elmegy. Ha azt mondod, nem örülsz, arcodba meg a hátadba vág a cipővel." A foltozóvarga belátta, hogy kifoghatnak rajta.
Utána az az ember lépett elő, akivel a kereskedő a szerencsejátékot játszotta: "Én, seikh, egy emberrel találkoztam, fogadást kötöttem vele és megvertem. Azt mondtam neki: »Idd ki ezt a tengert, és én odaadom neked minden pénzemet; ha nem iszod ki, te adod nekem minden pénzedet.«" - "Ha ő ki akar fogni rajtad - szólt a seikh -, akkor kifoghat!" - "Hogyan?" - kérdezte a szerencsejátékos. A seikh így felelt: "Azt mondhatja neked: »Fogd meg kezeddel a tenger száját, és úgy add ide nekem, akkor kiiszom.« Te ezt nem tudod megcsinálni, úgyhogy ezzel a fogással föléd kerekedik."
Mikor a kereskedő mindezt hallotta, már tudta, mit kell tennie a zsarolóival. Mihelyt azok eltávoztak a seikhtől, a kereskedő is hazament szállására. Reggel pedig elment ahhoz, aki a fogadás értelmében kötelezni akarta, hogy megigya a tenger vizét, és azt mondta neki: "Nyújtsd ide nekem a tenger száját, és én kiiszom a tenger vizét." Az ember ezt nem tudta megcsinálni, tehát a kereskedő lett a nyertes, és a szerencsejátékos száz dináron váltotta meg magát és odábbállt.
Most megjelent a foltozóvarga, és követelte azt a díjazást, aminek örülni fog. Ekkor a kereskedő elmesélte neki, hogy a szultán leverte ellenségeit, megsemmisítette minden ellenfelét, hogy gyerekei megsokasodtak, és megkérdezte, örül-e. A foltozóvarga azt felelte, örül, mire a kereskedő fogta a cipőjét, és fizetés nélkül távozott.
Azután a félszemű jött el a kereskedőhöz, és a kártérítést követelte szeméért. A kereskedő azt mondta: "Vedd ki a szemedet, én is kiveszem az enyémet; majd megmérjük, és ha ugyanannyit nyom mind a kettő, jogos a követelésed, és megfizetem a kártérítést." Ekkor a félszemű azt mondta, adjon neki haladékot, de végre kiegyezett a kereskedővel száz dinárban és elment.
Végül megjelent az az ember, aki a szantálfát vásárolta, és azt mondta neki: "Itt van a szantálfa ára." Megkérdezte a kereskedő, mennyit akar adni. "Megegyeztünk benne - felelte a másik -, hogy az egész mennyiséget annyiért veszem, amennyiért akarod. És hogyan akarod a mennyiség árát: aranyban vagy ezüstben?" A kereskedő azt felelte: "Nem fogadom el másban, mint bolhákban, amelyek fele hím, fele nőstény." - "Ilyen fizetséget én nem tudok adni" - szólt a másik. A kereskedő tehát kifogott rajta. Száz dináron váltotta meg magát, és a szantálfát is visszaadta. A kereskedő aztán eladta a fát azon az áron, amelyet ő akart érte, fogta a pénzt, és elutazott a városból, vissza a hazájába.
