Egyszer egy előkelő úr elment a bazárba, ahol éppen egy szolgalegényt kínáltak eladásra. Megvette és hazavitte, és azt mondta a feleségének, legyen rá gondja. A legény ott szolgált náluk már jó ideje, amikor egy nap így szólt a férj az asszonyhoz: "Menj ki holnap a kertbe, üdülj és szórakozzál." - "Szívesen és készséggel" - felelte az asszony. Mikor a fiú ezt meghallotta, az éjjel ételeket készített, bort és aszalt gyümölcsöt meg egyéb gyümölcsöt hozott, kiment a kertbe, és a fák alatt elhelyezte az ételeket, gyümölcsöt meg a bort, végig az utakon, amelyeken gazdájának felesége sétálni fog. Mikor eljött a reggel, a férfi megparancsolta a legénynek, kísérje ki feleségét a kertbe, és vigye magával a szükséges enni-innivalót meg gyümölcsöt. Az asszony lóra ült, a legény vele, és ellovagoltak a kertbe. Mikor beértek, épp egy holló károgta el magát. A legény odaszólt neki: "Jól beszélsz!" Megkérdezte tőle úrnője: "Te érted, mit beszél a holló?" - "Értem" - felelte a legény. "Hát mit mondott?" - kérdezte az asszony. "Úrnőm - felelte a legény -, azt mondja: az alatt a fa alatt ennivaló van, menjetek és egyetek." - "Látom - szólt az asszony -, hogy értesz a madarak nyelvén." - "Bizony értek" - felelte a fiú.
Az asszony odament a fához, megtalálta ott az elkészített ételt, ettek belőle. A nő végtelenül elcsodálkozott a dolgon, és szilárdul hitte, hogy a legény érti a madárnyelvet. Mikor végeztek, tovább sétáltak a kertben. A holló most megint megszólalt, és a legény azt mondta: "Jól beszélsz."
Megkérdezte az asszony:
"Mit mondott?" - "Azt mondta, asszonyom - felelte a legény -, hogy az alatt a fa alatt egy korsó mósuszvíz és óbor van."
Odamentek és ott találták az italokat. Egyre nőtt az asszony bámulata, és a legényt igen nagyra tartotta. Leültek, ittak, azután elsétáltak a kertnek más részébe. Ott megint károgott egy holló, és ennek is azt mondta a fiú: "Jól beszélsz." - "Mit mondott ez a holló?" - kérdezte az asszony.
A legény így felelt: "Azt mondja, hogy az alatt a fa alatt gyümölcs és édesség van."
Odamentek a fához, megtalálták a gyümölcsöket és édességeket, ettek belőlük, és tovább sétáltak a kertben, amikor megint megszólalt a holló. Most a fiú felkapott egy követ, és a holló felé dobta.
"Mi lelt, hogy megdobod? Mit mondott?" - kérdezte az asszony. "Úrnőm - felelte a legény -, nem mondhatom meg neked, mit mondott." - "Mondd csak, ne szégyelld magadat előttem, hisz köztünk nincs most semmi távolság."
A legény egyre szabadkozott, az asszony pedig egyre unszolta, mondja meg, míg végre esküvel kényszerítette a fiút, mire az így szólt: "Azt mondta nekem: »Tedd úrnőddel ugyanazt, amit a férje csinál vele.«" Mikor az asszony ezt meghallotta, majd elvágódott nevettében, és ezt mondta neki:
"Amit kívánsz, az könnyű dolog, és nem akarok ebben veled ellenkezni."
Odament egy fához, szőnyeget terített alája, és hívta a legényt, töltse kedvét. Jó ideje feküdtek már ott, amikor egyszerre csak a fiú felugrott, mert lépteket hallott. Hát a gazda jött utánuk. Odaszólt a legénynek: "Te fiú, mi van úrnőddel, hogy ott fekszik és sír?" A legény így felelt: "Jaj, uram, leesett egy fáról, és belehalt volna, ha Alláh - dicsértessék és magasztaltassék a neve! - vissza nem adja néked. Odafeküdt egy időre, amíg magához tér."
Mikor az asszony meglátta feje fölött az urát, felemelkedett és úgy tett, mintha nagy baja volna, és nagyon fájna valamije. "Jaj, a hátam! Jaj, az oldalam! - kiáltott. - Jertek ide, barátaim, végem van!" Férje meg volt rémülve, és megparancsolta a legénynek: "Hozd ide az úrnőd lovát, és ültesd fel rá." Mikor az asszony már nyeregben volt, férje az egyik kengyelt fogta, a legény a másikat, és a férj egyre mondogatta neki: "Alláh megsegít, Alláh meggyógyít."
"Uram és királyom, ez is példája a férfiak ravaszságának és csalárdságának. Ne hallgass hát vezírjeidre: jöjj segítségemre, és szolgáltass nekem igazságot." És keserves sírásra fakadt.
Mikor a király sírni látta kedvenc rabnőjét, parancsot adott, végezzék ki a fiát.
De ekkor belépett hozzá a hatodik vezír, megcsókolta előtte a földet, és így szólt: "A magasztos Alláh tegye dicsővé a királyt! Én jót akarok neked, és jó tanácsot adok: ne légy elhamarkodott fiad dolgában. Mert a hazugság olyan, mint a füst, az igazság pedig szilárd alapokon nyugszik, és az igazság fénye elűzi a hazugság sötétjét. Tudd meg, hogy nagy az asszonyok ravaszsága, mint Alláh is mondta szent könyvében: »Bizony nagy az asszonyok ravaszsága.« Például hallottam egy menyecskéről, ez az ország nagyjaival úgy elbánt, mint előtte még soha senki." - "Hogy történt ez?" - kérdezte a király.
