Az eltűnt nyakék
Azt hallottam, ó, királyom, hogy volt egyszer egy istenfélő jámbor, remete életet élő asszony. Ez el-eljárogatott egy királynak palotájába, és ott osztogatta áldását, amiért nagyon megbecsülték. Egy napon szokása szerint ismét elment a palotába, leült a királyné mellé, aki egy ezer dinárt érő nyakéket adott át neki ezekkel a szavakkal: "Te asszony, fogd ezt a nyakláncot, és tartsd meg magadnál, amíg visszajövök a fürdőből, és elkérem tőled."
A fürdő benn volt a kastélyban. Az asszony átvette a nyakéket, és a királyné lakosztályának egy helyiségében várt, mialatt a királyné a lakásához tartozó fürdőbe ment és visszajött. Az ékszert az imaszőnyeg alá tette, és hozzálátott imájához. De mikor kiment egy időre, hogy szükségét végezze, egy madár repült oda, felkapta az ékszert, és betette a kastély egyik sarkának repedésébe. Az asszony nem tudott róla, és amikor a király felesége visszajött a fürdőből, és elkérte a nyakláncát, nem találta; akárhogy kutatott utána, nem tudott nyomára se jönni.
"Alláhra, leányom - szólt az ékszer őrzője -, senki se járt erre; mikor a nyakláncot tőled átvettem, az imaszőnyeg alá dugtam, és nem tudom, nem valamelyik szolga látta-e meg, és használta ki az alkalmat, amíg én imádságba merültem, hogy elvigye. Csak a magasztos Alláh tudja, hová lett."
Amikor a király ennek hírét vette, megparancsolta feleségének, hogy tűzzel és kegyetlen ütésekkel vallassa ki az asszonyt. Az ékszer őrzőjét mindenféle kínzásnak vetették alá, de ő nem vallott semmit, és nem gyanúsított meg senkit. Ekkor a király megparancsolta, vessék börtönbe, és rakjanak rá bilincseket. Így is történt.
Egy napon pedig a király kinn ült a kastélya udvarában, amelyet víz vett körül, mellette a királyné. Pillantása egy madárra vetődött, amint az éppen a nyakláncot húzta elő a kastély egyik sarkának repedéséből. Odakiáltott az egyik ott álló szolgaleánynak, ez megfogta a madarat, és elvette tőle a nyakéket. A király most látta, hogy a nyaklánc őrzőjét igazságtalanul büntette. Megbánta, amit vele tett, előhozatta, és amikor az asszony megjelent előtte, fejét csókolgatta, sírt, bocsánatot kért mindenért, amit vele tett, és nagy pénzösszeget adatott neki. Az asszony a pénzt nem fogadta el, de megbocsátott, és eltávozott az udvartól. Megfogadta, hogy azontúl soha senki házához el nem megy, és visszavonult a hegyek és völgyek közé, és ott szolgálta a magasztos Alláht haláláig.
Azután a következőt hallottam a férfiak csalárdságáról:
|
