Egy asszony két szeretője
Élt egyszeregy ember, aki a király trónja mellett állt kivont karddal. Ez az ember nagyon szerelmes volt egy asszonyba, és egy napon elküldte hozzá a legényét egy levéllel, mint ahogy szokta. És mikor a legény leült az asszonnyal, és enyelegni kezdett vele, az asszony, akinek a legény megtetszett, keblére szorította a fiút, mire a fiú azt kérte tőle, feküdjék le vele. Az asszony engedett, és javában feküdtek, mikor egyszerre a legény gazdája kopogtatott az ajtón. Az asszony fogta a legényt, és belökte a pincébe. Aztán ajtót nyitott, az ember bejött, kezében volt a kard, leült az asszony ágyára, aki évődött, enyelgett vele, magához szorította, csókolgatta. És a férfi hozzáfogott a szerelmi játékhoz. De egyszerre csak a férj zörgetett az ajtón.
"Ki ez?" - kérdezte a férfi. "A férjem" - felelte. "Mit tegyünk most? Mit lehetne itt kieszelni?" - kérdezte az asszony szeretője. "Kelj fel - szólt az asszony -, húzd ki a kardodat, és állj az előszobába, onnan majd szidj engem és gyalázz, és mihelyt a férjem belép, menj utadra."
A férfi úgy is tett; mikor a férj bejött, ott látta a király szolgáját kivont karddal, és hallotta, hogy szidja és fenyegeti a feleségét. Mikor a férjet megpillantotta, elszégyellte magát, visszatette a kardját a hüvelyébe és odább állt.
"Mit jelent ez" - kérdezte a férfi feleségétől. "Jaj, férjem - szólt az asszony -, áldom azt a pillanatot, hogy eljöttél. Egy igazhitű lelket mentettél meg a haláltól. A háztetőn voltam, ott fontam, és láttam, amint egy fiatal legényt kergetnek, és az magából kikelten, lihegve, halálfélelemben bejött a házba, és egy ember kivont karddal vágtat utána, ahogy csak bír. A fiatalember leborult előttem, kezemet-lábamat csókolta és könyörgött: »Úrnőm, ments meg ettől az embertől, aki igazságtalanul tör az életemre!« Én elrejtettem a pincénkben. Az az ember pedig berontott kivont karddal, de mikor a fiatalembert követelte rajtam, letagadtam a fiút. Ekkor szidni kezdett, fenyegetőzött, amint láthattad. Hála legyen Alláhnak, aki hazavezetett, mert már nem tudtam, mit tegyek, és nem volt senki, aki segített volna rajtam." Férje így felelt neki: "Nagyon jól cselekedtél, asszony. Jutalmad Alláh kezében van, aki meg fog fizetni jótettedért."
Most a férj odament a pincéhez és leszólt: "Gyere föl, nem lesz már semmi bántódásod." A legény nagy szepegve feljött a pincéből, a férj megismételte: "Légy nyugodt, nem lesz semmi bántódásod" - és nagyon fájlalta, ami a legénnyel történt, ez pedig áldást kért Alláhtól a férj fejére. Azután elváltak, és sejtelmük se volt róla, milyen ravasz cselt eszelt ki az az asszony.
"Tudd meg hát, ó, királyom, hogy ez is egy példája az asszony ravaszságának, és ne bízzál a szavukban." És ekkor a király elállt a fia kivégeztetésétől.
A harmadik napon megint bejött a lány a királyhoz, megcsókolta előtte a földet, és így szólt:
"Uram, királyom, szolgáltass nekem igazságot fiad ellen, és ne adj vezírjeid szavára, mert nem várhatsz semmi jót tőlük. Ne légy olyan, mint az a király, aki megbízott gonosz vezírjeiben." - "Hogy volt az?" - kérdezte a király. És a lány így mesélt:
|
