Sahriár király és Sehrezád történetének befejezése
Ez idő alatt Sehrezád a királynak három fiúgyermeket szült, és mikor meséjét befejezte, felkelt, megcsókolta a földet a király előtt, és így szólt: "Ó, minden idők királya, akinek korokban és nemzedékekben nem volt párja, látod, rabszolgád vagyok; ezer és egy éjszakán át meséltem neked régi históriákat, letűnt nemzedékekről szóló intő példákat. Vajon fordulhatok most felségedhez egy kívánsággal?" A király így felelt: "Csak kívánj, és megadom neked, Sehrezád." Ekkor a királyné kikiáltott a dajkáért és eunuchokért, és azt mondta nekik: "Hozzátok be a gyerekeimet!"
Nyomban behozták őket. Az egyik már járt, a másik csak mászott, a harmadik még szopott. Mikor behozták a kicsinyeket, fogta őket, a király elé állította, megcsókolta a földet, és így szólt: "Ó, idők királya, ezek a te gyerekeid, és azt kérem tőled, kíméld meg az életemet e kisgyerekek kedvéért, mert ha engem megöletsz, ezek a kicsinyek édesanya nélkül maradnak, és nem fogsz olyan asszonyt találni, aki rendesen felneveli őket."
A király e szavakra sírva fakadt, kebléhez szorította a kisfiúkat, és így szólt: "Ó, Sehrezád! Alláhra, én már megkegyelmeztem néked, mielőtt behozták a gyerekeket, mert láttam, hogy lelked szűzi és istenes, erkölcsöd mocsoktalan, nemes, Alláh áldása reád, apádra, anyádra, gyökeredre és ágaidra! És Alláht hívom tanúnak, hogy megkegyelmeztem néked, nem lesz semmi bántódásod."
Sehrezád megcsókolta a király kezét és lábát, és végtelen nagy örömben volt. Így szólt: "Alláh nyújtsa meg életedet, és növelje felségedet és méltóságodat."
A király belső lakából tovább terjedt az öröm, és szétfutott a városban; olyan éj volt ez, amelyet nem lehetett az élet többi éjszakájához számítani, és fehérebb volt, mint a nappalnak arca. Másnap a király örömre derülten, boldogságában elmerülten kelt, összehívatta katonáit, azok felsorakoztak, a király a vezírnek, Sehrezád apjának pompás és becses díszruhát ajándékozott ezekkel a szavakkal: "Alláh legyen oltalmazod, amiért hozzám adtad nemes lelkű leányodat; neki köszönhetem, hogy megbántam, milyen kegyetlenül oltottam ki a nép leányainak életét. Láttam, mily szűzies, mocsoktalan, nemes erényekkel teljes. És Alláh három fiúval ajándékozott meg általa. Legyen hála Alláhnak ezért az ő dús kegyelméért."
Ezután minden vezírnek, emírnek, országa minden nagyjának díszköntöst ajándékozott, és megparancsolta, hogy a város díszt öltsön harminc napon át, és a lakosságból senkinek sem kellett a maga pénzét költenie, minden kiadást a király kincstára fedezett.
A várost tehát feldíszítették olyan pompával, mint soha azelőtt; és pergett a dob, szólt a fuvola, felvonultak a bűvészek mutatványaikkal. A király bőkezűen megajándékozta őket, alamizsnát osztott ki a szegények és ínségesek közt, és minden alattvalójára, birodalmának egész népére kiterjesztette jóindulatát.
Azután elhívatta történetíróit és írnokait, megparancsolta nekik, írják fel mindazt, ami vele és feleségével történt, elejétől végig. Azok mindent írásba foglaltak, és elnevezték azt az E z e r e g y é j s z a k a m e s é i-nek. A feljegyzések harminc kötetnyit tettek ki: az egészet a kincstárban helyezték el.
Örömben és vigasságban, jólétben és boldogságban élt ezután a király és népe, amíg el nem jött értük a vidámság megrontója, kötelékek szétbontója.
Dicsőség Annak, akit magával nem sodor az idők rohanása, meg nem változtat a dolgok változása, nem zökkent ki helyéből a világ folyása! Magasztos felségének imámjára, teremtményeinek koronájára, urunkra, Mohammed prófétára, az emberiség urára szálljon áldás, szálljon béke! Alázatos könyörgésünk száll feléje, adja meg nekünk kegyes bölcsessége, hogy minden tettünknek, életünknek legyen boldog
Vége.
|
