Régiség kategóriák: | | Antik bútor (5764) | | Bélyeg (3048) | | Egyéb régiség (4146) | | Ékszer (467) | | Ezüst, fémtárgy (952) | | Festmény (3464) | | Grafika, rézkarc (594) | | Hangszer (659) | | Képeslap (1534) | | Lámpa, csillár (1148) | | Militária, fegyver (850) | | Műszaki tárgyak (1850) | | Néprajzi tárgy (447) | | Óra (895) | | Papírrégiség (1325) | | Pénz, érme (1734) | | Porcelán, kerámia (4370) | | Szobor (918) | | Textil, szőnyeg (1185) | | Üveg, kristály (1095) | | Vallási tárgyak (265) |
Könyv kategóriák: | | Antik könyv (1888) | | Életmód, egészség (267) | | Gasztronómia (164) | | Gazdaság, üzlet (56) | | Gyerekkönyv (475) | | Idegen nyelvű (362) | | Irodalom, regény (1629) | | Lemez, CD, DVD (984) | | Műszaki könyv (359) | | Művészeti könyv (872) | | Nyelvkönyv, szótár (172) | | Régi diafilm (226) | | Régi újság, folyóirat (1659) | | Sport (175) | | Tankönyv (509) | | Történelem (498) | | Tudományos könyv (487) | | Útikönyv, földrajz (265) | | Vallási könyv (563) |
Galéria: online tárlatok | | Festmény kiállítás | | Fotográfia kiállítás | | Iparművészet | | Kerámia kiállítás | | Szobor kiállítás | | Textil kiállítás | | Történelmi kiállítás |
| Segítség: |
 |
 |
| Kövessen minket! |
 |
|
| Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - Az ikrek |
| Vissza az összes meséhez |
|
Az ikrek
Gyűjtötte: Benedek Elek
Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkigyelme, ennek előtte hatszáz esztendővel. Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé volt a vár, mely a magas hegy tetejéről büszkén nézett le Torockó-Szentgyörgyre.
Hát csakugyan jöttek a tatárok: égő faluk jelentették, hogy itt vannak. A megriadott nép azt sem tudta, merre meneküljön: várakba-e, erdőkbe-e? Többen szaladtak erdők sűrűjébe, mint a várakba. Mire a tatárcsorda Székelykő vára alá ért, Thoroczkai uram mellett csak néhány hűséges cseléd maradt, na meg a két leánya: Klárika s Katica. Ikrek voltak a leányok, olyan hasonlatosak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. S szép mind a kettő, mint a ragyogó csillag.
Úgy látszik, megneszelte ezt a tatárok vezére, mert megszállotta a várat körös-körül, s el sem mozdult onnét. Várta szép csöndesen, míg Thoroczkai uram kinyitja a kaput. Azt mondja akkor majd Thoroczkai uramnak: mehet kigyelmed, amerre tetszik, hanem a leányát én viszem el!
Hiszen ezt így elég szépen elgondolta a tatár vezér, s még csak egy hétig kellett volna várnia: elfogy az eleség a várban, s Thoroczkai uram bizonnyal, semhogy éhen halni lássa két szép leányát, feladja a várat. Hanem egy sötét, csillagtalan éjszakán rajta ütött a nép (az éhség kergette ki az erdőből). Két fiatal székely legény vezette a népet, ezek bátorították: csak előre, utánam! Üsd a fejét, ott nem sántul meg! Ütötték bizony azok a tatárnak fejét is, lábát is.
Reggel, mikor kinézett Thoroczkai uram a vár ablakán, híre-nyoma sem volt a tatárnak. Bezzeg hogy mindjárt kinyittatta a vár kapuját, s leüzent a népnek: jöjjenek fel mind, van még egy kevés maradék ételből-italból, egyenek-igyanak a győzelem örömére. A két vezért meg külön is meg akarta ajándékozni. Mondta nekik:
- Menjetek, nézzetek szét a váramban. Válasszatok magatoknak valamit, ami szemeteknek, szíveteknek legjobban tetszik, nektek adom.
A legények bejárták a várnak minden zegét-zugát, s valahol meglátták az egyik leányt. Egyszeriben félbehagyták a keresgélést, nagy sietve mentek föl Thoroczkai uramhoz.
Mondta az egyik:
- Mindent jól megnéztem, Thoroczkai uram. Nekem a leánya tetszik legjobban.
- Nekem is! - mondta a másik is lelkesen.
- Jó, jó - mosolygott Thoroczkai uram -, csakhogy melyik? Mert két leányom van ám!
Egyszeriben kiszólt a szomszéd szobába:
- Klárika, Katica, jertek be!
Abban a pillanatban beperdült Klárika.
- Mit parancsol, apámuram?
- Hát Katica hol van?
- Virágot gyomlál a kertjében.
- Hadd gyomlálja - mondta az egyik vitéz -, én ezt a leányt választottam.
- Hadd gyomlálja - mondta a másik is -, én is ezt választottam. Bizony, ha mind a ketten egyet választottak, kard tegyen igazságot!
Nem kellett ezt mondani, egyszerre rántották ki a kardjukat, a szemök összevillant: kettő közül az egyik itt marad!
De abban a pillanatban, hogy a kardjuk összecsattant, beszaladt a szobába Katica is. S halljatok csudát, ki is esett mind a két vitéz kezéből a kard, pedig ugyancsak erősen megmarkolták volt.
- Ne, te, né - ámult-bámult a két székely vitéz -, hiszen ezt választottam!
Egyszerre mondták ezt: hiszen ezt választottam!
No, az öreg Thoroczkai békességet csinált köztük. Az egyik vitéz mellé állította Klárikát, a másik mellé Katicát. Klárika ujjára húzott aranykarikát, Katicáéra ezüstöt.
- Ez a te jegyesed - mondta az egyik vitéznek -, ez meg a tied, mondta a másiknak. Jegyezzétek meg jól!
Szent lett a békesség. Még azon melegében megtartották a lakodalmat, s mindkét vitéz vitte a párját a maga fészkébe.
Így volt, vége volt, mese volt - meglehet, hogy igaz volt...
|
|
|
