Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő, melynek a közepén hatalmas tisztás állt. Az erdőt sok fajta fák alkották, tölgyek, bükkök, amelyek házakul szolgáltak kis apró állatoknak. Minden házban egy család élt .
Itt lakot a három jó barát. Csőri a szarka, Makkos a mókus, Hosszúlába gólya. A nyár tele volt kalandokkal, de megérkezet a hűvös ősz. A fák leveleit sárgára, pirosra, festette a csípős reggeli dér . A pókok hosszú , ragadós fonalakat engedtek útjukra , amik ökörnyálként szálltak a szélben . Mindenki készülődött a télre.
Elérkezet az áfonya szüret és az erdő gazdag termésének a betakarítása . Vele együtt a költöző madarak indulásának ideje. Csapatokba verődtek. De még az indulás előtt az erdőlakókkal egy közös bált rendeztek . Mindenki vigalommal várta az estét Szarka Sári vállalta az díszítést. Az áfonya bort Medve Márti készíti el az ő barlangjában érlelte a bor a legfinomabb . Menyét kisasszony torta süt , külön gyümölcsöset a hosszú vándorútra , és külön szegfűláb gombásat az estre . Csőri és Makkos apró süteményt készít. Csőrinél gyűltek össze az ő tölgyfa háza tágasabb mint a többieké. Kockás abroszos asztal hamar megtelt a finom alapanyagokkal, málna, áfonya, fekete ribizli. Elővették a nagymamák jobbnál-jobb recepteit . Íncsiklandozó illatok szálltak ki mikor valaki kopogott az ajtón. Hörcsög Herold volt. Nagybaj történt! Elszálltak a lufik! Mikor Szarka Sári akarta felkötni. Kérlek szóljatok
Hosszúlábnak! Hátha ő még megtudja fogni a szökevényeket . Máris indulunk! Csőri szárnyra kapott, Makkos ágról ágra ugrándozva sietett a gólyához. Aki épp az utolsó bőröndjét csukta be. Makkos zihálva, szakadozva mesélte el a történteket.
Mindjárt indulok – mondta Hosszúláb .Szarka Sárival az öreg fehérnyár felett találkoztak . Nézd arra repülnek a léggömbök a piros még látszik . Utol éred ? Utol . Hangzott a katonás válasz.
Két hatalmas szárny csapás és el is kapta a lufikat . De ekkor hangos kiáltozásra lett figyelmes. Hahó ! Valaki ! Segítség ! Keservesen sírdogálo sünmama kiabált a bokrok aljáról. Miközben Hosszúláb odarepült a gallyak két lufit pukkantottak ki egy sárgát és egy kéket. Megpróbálta megnyugtatni a kétségbeesett édesanyát és megkérni mesélje el mi történt. A kisfiam Kaktusz lába beszorult két ág közé . a csendet Vörösbegy hangos cserregése töri meg. Ide figyeljetek ! Most találkoztam Róka asszonnyal és a férjével. Azt mondják, hogy a legnagyobb tölgyfa tövében egy szúrós gomolyagot találtak. Olyan, mint egy nagy vadgesztenye a burkában . De nincs már beszorulva a lába a gallyak közé. Ez biztos a te fiad. Miközben Róka asszony és férje minden oldalról alaposan megszaglásszák a gombolyagot, és már egészen biztosak abban, hogy a fájós lábú sünfiókát találták meg. Sün mama Vörösbegy vezetésével igyekezet a tölgyhöz. Sietet ahogy csak rövid lába bírta és reménykedet , hogy valóban kiszabadult Kaktusz lába. Hosszúláb már a tölgyfa ágán ült és dúr ! Megint egy lufival kevesebb. Most a zöld durrant el ,már csak egy a piros marat. Kedvesen szólongatta a kis sünt. Ne félj , hazaviszünk téged .Kaktusz azonban továbbra i összegömbölyödve, mozdulatlanul ült a gallyak között. Kicsi még és tapasztalatlan, csak azt tudja , hogy amíg szúrós tüskéi védik, nem történhet semmi baja. Mit tegyünk ? Hogy vigyük haza ? _kérdi a borz. Makkos ugrik le a fákról közéjük. Nézzétek , ma találtam ezt a piros sálat az egyikbokron . Miközben a süteményekhez málnát gyűjtöttem. Biztos egy kiránduló vesztette el. Gurítsuk bele a sünit , és így haza tudjuk vinni ! Jó ötlet !- mondja Rókáné asszony, aki ugyan jobban szerette volna szájába venni a sünit mint a sajátgyermekeit, de a sündisznók kicsi korukban is nagyon szúrósak. Így hát vigyázva , hogy a talpát se szúrják a tüskék, lábával a sálra görgette a gombolyagot. Aztán a sál egyik végét ő a máik végét a férjeura vette e szájába, és lassan megindultak Kaktusszal a tisztás felé. A menetet Borz úr és Makkos zárták. Hamarosan a bál helyszínére értek . ott találkoztak a nagy loholástól kifulladt Sün papával . A Róka házaspár óvatosan eléjük gurította a piros sálból a még mindig összegömbölyödött kis sünt. Sün mama felkiáltott örömében és Kaktusz az ismerős hangra azonnal kidugta orrocskáját tüskéi alól. Kaktusz édes kisfiam ! –örvendezet Sünpapa is. Hosszúláb neki adta a megmaradt léggömböt. Köszönjük, nagyon köszönjük a segítséget !-hálálkodott Sün mama könnyes szemekkel. Ezen az estén valamennyien boldogan ültek az asztalhoz. Tücsök Tivadar és bandája húzta a talp alá valót. Kaktusz lábát bekötözték. Reggelig ropták a táncot, közben kiürültek a boros kancsók , elfogytak a sütemények.
Pirkadatkor útnak indultak a gólyák, fecskék vadludak az Afrikáig tartó vándorútnak. A három cimbora is könnyes búcsút vett egymástól. Hosszú lesz a tél még nem találkoznak. Mindenki integetet nekik és kórusba kiabálták . Viszont látásra ! Jövőre vissza várunk !
