Pallavicini őrgróf fölmondott a cselédjeinek, és fölszámoltatta a nyomorúságos, vert falú házaikat. A végrehajtást Palásty intéző hajtotta végre úgy, hogy ökrökkel, láncokkal széthúzatta a viskókat. Akadt köztük olyan ház, amelyikben vajúdó asszony vót, a másik háznál éppen kenyeret sütöttek, de Palásty irgalmatlanul széthúzatta valamennyit. A nép bosszúbúl ëgy éccaka bëtyárokkal tört rá a Palásty-családra. Az intézőt a konyha közepin ëgy kupacba fölaprították úgy, ahogyan a paprikás húst szokták. Mindszent és Kistelek között, túl a Tiszán lakott ëgy idős parasztembör a családjával a tanyájukban. Fiatal korában ez is részt vött azon az ëccakai mészárláson. Az 1920-a években, nagyon idős korában ezt a töttit möggyónta a helyi plébánosnak. Évek múlva ëgy délután csendőrök gyüttek a tanyabejárón befelé. Az öreg látta, hogy a szél élénken lengette a kakastollakat, és a szuronyok högyin mögvillant a fény. Az öreg a tanyavégihön támasztott létra alsó fokán ült, ott sütkérözött. Amikor möglátta a csendőröket, mögijedt, mert azt hitte, hogy a plébános úr elmondta nekik az ű borzalmas titkát, oszt azt hitte, hogy a csendőrök érte gyüttek. Ijedtiben fölmászott a pallásra, ahun a szelemönbe lévő szalonnakuka mellé fölakasztotta magát. A csendőrök pedig csak az őrzetőjük közben véletlenül betévedtek.
