A rab
Betyárballada
A rab Amott kereködik Egy fekete fölhő, Abba tollászkodik Sárga lábú holló. – Holló, holló várj mög! Hagy izenök tűlled Apámnak, anyámnak, A három árvámnak, Jegybeli mátkámnak. Ha kérdi: hogy vagyok? Mondjad, hogy rab vagyok, Ebbe a csárdába Térgyig vasba vagyok. Térgyig vasba vagyok, Könyékig bilincsbe, Kiapad a szömöm A nagy sütétségbe… Uraim, uraim, Gyöngyös, jó uraim! Szabad-e neköm is Csak egyet szólani?! – Szabad fiam, szabad Tízet is szólani! – Kár vóna még neköm Akasztófán csüngni! Sárga bodor hajam Szélnek elhordani, Két fekete szömöm Hollónak kiásni, Két, piros orcámat Napnak hervasztani! Mikor fa levele Leesik a földre, Változik a színe: Enyim is változik Apámér, anyámér, Jegybeli mátkámér… Levelek, levelek Rejtsetök el engöm, Mer az én galambom Holtig keres engöm!
Rab Énekek Törökbecse (Torontál) Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891., II. 20.
|
