A rúd kelme és a gombostű esete
Betyármonda
Hát arrúl sokat meséltek. Innen mentek át Szécsénybe, ugye át a vásárra. No oszt ugye az asszonyok beszélgettek: - No, most ha Sisa Pista elénk állna, mit szólnánk neki? Ha most elénk állna! Az egyik asszony: - Héj ne, én kikaparnám neki a szemit! - aszongya. - Szemtelen, rabló! A másik, egy jány meg aszondta: -Hát én nem bántanám, nem mondok semmi rosszat. Ember az csak, meg aszongyák, hogy nem bántja az a szegényeket, csak a gazdagokat - a jány ezt mondta. Hát a menyecske meg nagyon nyalta mán a száját, hogy ő hiszen ő köpne, meg ő kipofozná a gatyáját, haidejönne. Hát egyszer csak elejekbe áll egy csinos szép legény, hát oszten: - Maguk hova mennek, asszonyok? - Hát elmegyünk a vásárba. Aszongya: - Hát osztén minek mennek? Hát a jány mondja: - Hát énnekem stafírung köllene, de hát nagyon-nagyon keves pénzecském van -aszongya-, mert hát nincsen édesapám, csak édesanyám. Nagyon keves pénzecském van - aszongya -, nem tudom mán, hogy jutok - aszongya -, menyasszonyruha is köllene, meg ágyhuzat is, kelme köllene. - Na, gyerünk - aszongya -, mer én is megyek Szécsénybe! - mondja a legény. - Én is megyek Szécsénybe. Hát mikor kiértek mán ugye a varsányi úthó, gyüttek ugye az árúsok kocsikval, lovaskocsikval, hozták a kelmét. Sisa Pista megállította a kelméseket, oszt mondja nekik, hogy: - Mérjél! - aszongya. Mert megkérdezte a jányt, hogy mennyi köll: az mondta, hogy ennyi köll. annyi méter köll. Aszongya, megszíjazta a méterrudat, ugye hogy majd méri a métereket. Azt mondja neki Sisa Pista: - Te - de ennek nem tudta senki, hogy a Sisa Pista-, te, ne úgy mérd, azt a ruhát hagyd itt a fenébe! Tudod, mi lesz a méter: a kocsinak a rúdja! Az lesz a méter. - Aszongya: - Aval mérjed! Mérte oszt az árús. Hát a jány így jajgatta, hogy: - Jaj, jaj, jaj, hát ne méressél mán annyit, mán nem birom kifizetni, nincs annyi pénzem! Sisa Pista mérette. No most a menyasszonyruhára! No most akkor a gyolcsbúl, mennyi köll! Akkor sifonbúl mennyi köll! Mindig. Hát a végin annyit leméretett neki, hogy alig bírta. Mán egy nagy batyuval vót. Mondja a jány: - Mán haza se bírom vinni, haza se bírom vinni! - Nem baj! - aszongya. Füttyentett egyett: jüttek a segédjei Sisának, fölvették a batyut, a jánnak hazavitték a ruhát. Aszongya az árúsnak: - Ide hallgassál, te meg meg ne mukkanj, mert ha megmukkansz, hogy nem fizettem, akkor az életedvel játszol! Akkor a menyecskének, meg aki annyira járatta a száját, hogy ezt csinálna, meg azt csinálna, annak azt mondta: - Adok pénzt - aszongya -, köllene nekem, mán nem megyek én most a vásárba, elmegyek máshova, én inkább állatvásárra megyek - aszongya. - Vegyen nekem - aszongya - két csomag gömböstűt! Hát osztán akkor a menyecske ténleg megvette a gömböstűt. Mikor hazafelé gyüttek, hát egyszer csak kijön az erdőbűl Sisa Pista. Megkötte az asszont, olyan kereken hozzákötte egy fáhó, oszt a talpát meg televerte a gömböstűvel. Na eztet mesélték.
|
