Amoda egy kerek erdő…
Betyármonda
Amoda egy kerek erdő… Amoda egy kerek erdő, Betyár lakja, tizenkettő, Ki-kigyünnek a szélire, Várik a bajt a fejükre. – Amoda gyünnek lovasok, Feketélnek mint a sasok, Ha betyárok – jó barátok, Ha zsandárok – elszaladok. – Ha zsandárok, mit csináljunk, Szaladjunk-e, vagy mögálljunk? Ha szaladunk: agyonlűnek, Ha mögállunk: mögkötöznek. – Isten jó nap, jó barátom! Hát hogy is vagy? Amint látom… – Adjon isten, zsandár uram, Hát sehogy se most ilyenkor!… Jaj, Istenöm! jaj, mindönöm! Rabnak köll most néköm lönnöm! Sirat éngöm apám, anyám, Sirat éngöm az én rúzsám! Ne sirassatok még nagyon, Nem visznek még lűni agyon! Akkor sirassatok nagyon, Mikor visznek lűni agyon! Mögvasalnak, mögkötöznek, Kalocsára bekésérnek, Lovát köti lovam mellé, Magamat a kocsi mellé. Lovam öszi a jó szénát, Magam a vármögye kosztját. Kalocsai nagy törvénybe Tizenkét úr ül a székbe, Tekíngetnek a szömömbe: – Hány pár csikó jut eszömbe? – Nem jut néköm több eszömbe, Kit eladtam Döbröcönbe, Kit mögittam, kit mögöttem, Kit a rúzsámra költöttem. Drága vót a rokolyája, Rámönt három tinó ára. Elsőbb loptam én négy tinót, Mind a négy daruszőrű vót, Aztán loptam egy pej csikót, Mind a négy lába kesej vót. Azután loptam hat ökröt, Mind a hat az uraké lött; Kettőt adtam a bírónak, Kettőt a komiszárusnak, Kettőt a szolgabírónak, Igy hát nem maradt magamnak!
|
