Gesztyi Jóska
Betyárballada
Gesztyi Jóska Gesztyi Jóska a csárdába bort iszik, Kis pej lova csárda előtt szénázik: – Egyél, igyál kis pej lovam, jóllakjál, Még az éjjel Kis-Bácskába szaladjál! – Gesztyi Jóska, hogy kiment az utcára, Három zsandár belelűtt a vállába, Gesztyi Jóska ott lerogyott a sárba, Saroglyán vitték őtet az állásra. Odament az édesanyja hozzája: – Szóljál, Gesztyi, még egyet utóljára! – Eredj, anyám, te vagy oka sorsomnak, Én meghalok, te boldogulj magadnak! – Szomorú fűzfának lehajlott az ága. Jaj de véres Gesztyi Jóska gatyája, – Mosd ki, babám, ingem, gatyám fehírre, Holnap visznek az agyitor elejbe!… – Jaj Istenem, jaj de nagyot vétettem! Oláh asszonyt hat malacér megöltem; Oláh asszonyt viszik a temetőbe, Engem pedig a szegedi tömlöcbe. Leborulok agyitor asztalára, Hull a könnyem gyenge piros orcámra. Az agyitor csak azt rója felőlem, Hogy a hóhér vegye el az életem. – Gesztyi Jóska zsíros inge, gatyája, Abba megyen el az akasztófára; Árva fűzfa, fődre hajlik az ága, Árván maradt Gesztyi Jóska babája. Kovács Téra egy kis kertet kerített, Négy sarkába bazsarúzsát ültetett; Négy sarkába bazsarúzsa nyíldogál, Közepibe Kovács Téra sírdogál.
Gesztyi Jóska Magyarpécska (Arad) Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vad virágaiból. I-II. Arad, 1877-78., I. 45 |
