Mikor én kicsike vótam
Betyármonda
Mikor én kicsike vótam Mikor én kicsike vótam: Adán gulyásbujtár vótam, Fölfeküdtem ződ halomra, Onnat néztem a baromra; De mán mikor nevelődtem, Álnok szívű lött belűlem. Éccör nézök hazafelé, Gyün a vármögye kifelé, Szaladok az lovam elé: Világos pej; kesely felé. De mikor lovamra ültem, Két zsandár állott mellettem: – Mögállj betyár, mög köll állnod, Nem szabad tovább szaladnod! – Jaj, Istenöm, mit csináljak? Szaladjak-é? vagy mögálljak? Ha szaladok: agyonlűnek, Ha mögállok: megkötöznek! Hátrakötötték karjaim, Úgy verték ki az fogaim, Jaj, de sokat elájultam, Csakhogy életbe maradtam! Feleségöm nem is tudja: Hogy mögfogott ez a kutya, Bár valakinek mondhatnám, Hogy neki tudtára adnám! – Édös, kedves feleségöm, Szödd össze hát a szennyesöm, Mert elmögyök messze útra, Kirül többet ne várj vissza. Mondd mög a komiszárosnak: Ne örüljön rabságomnak! Mert, ha rabságomnak örül; Kés fordul mög szíve körül. Nem fogok mindég rab lönni, Ki fogok még szabadulni, Ki hogy szokott velem bánni, Úgy fogom visszaszógálni!
|
