Rózsa Sándort megszorongatják egy szélmalomban „Dédanyám testvére, az öreg Bánfi kivött ëgy nagy földbérletöt. Abban vót ëgy darab konkollyal fertőzött terület. Ëgy embör konkollyal a többit is beszórta, így a búza nem termött, és Bánfi István belebukott a vállalkozásba és komisszáros lött. Sájni zsidó vándorkeresködő a rárósi úton, a Nyomáson bemönt az eső elől ëgy elhagyott szélmalomba, és ott elaludt. Ëgyszörre csak sürgés-forgásra és beszélgetésre ébredt. Tudta, hogy bëtyárok, mert mondták, hogy Juhásznét is kirabolják. Sájni röszketött, mert az ëgyik bëtyár azt mondta, hogy úgy érzi, hogy valaki van a malomban. »Gyújtsunk világot«, javasolta, de a bëtyárvezér, aki maga vót Rúzsa Sándor, nem engedte, azt mondván, hogy a malom közel a városhon, és a világot észrevöhetik a csendőrök. A bëtyárok ittak a malomban, és mind elaludt. Sájni kiszökött az alvó őrszem mellett, és azonnal begyütt a csendőröknek jelenteni, hogy mit látott. A csendőrbiztos, Bánfi István (a polgári fiúiskola körül vót az őrsük) azt mondta neki, hogy a panaszost nem engedi el, még mög is akarta ustorozni, hogy a zsidó csak az álmát beszéli el. Végül mégis riadót röndölt el, és a környékbe lakó csöndlegényök összegyüttek. Ëgyikkel erős paprikát kevertetött a puskaporba, majd a zsandár azt mondta: – Kocsmáros uram, én eddig azt hittem, hogy csak a szalonnát szoktuk paprikával beszórni. A komisszáros lëintötte, majd elindultak a malomhon. Magukkal vitték osztán Sájnit is. A malom mellett ëgy gödörbe bújtak, majd két csöndlegény bakot állt, hogy lűjenek be az ablakon, de az eső miatt csúsztak a küvekön, és nem tudtak belűni. A komisszáros a gödörbül rálűtt a malomra. A bëtyárok visszalűttek, de kimönni nem mertek, csak hítták, hogy »az a délceg Bánfi komisszáros gyűjjön be!«, de az nem mönt, és csúfolták, hogy az »inába fagyott a bátorsága«. Végül a két csöndlegény csak be tudott lűni az ablakon a paprikás lőporral. Erre lött bent nagy mocorgás, és káromkodás, és sorba kimönekültek a bëtyárok a malombul. A csöndlegényök pedig a gödörbül lűtték lë űket. Köztük vót két kurva is, ëgyik cigány, akivel ott szórakoztak. A bëtyárok is lűttek, és mögsebösítöttek nehány csöndlegényt. Rúzsa Sándor is ki tudott szökni, és a Nyomáson, a gulyások közé menekült. Ott gulyásként járt a csordában, és szalonnát falatozott. Amikor a csöndbiztosok odaértek, kérdözték, hogy nem látott-ë erre ëgy olyanforma embört, mint kend? Mert a lëírás alapján Rúzsa Sándort keresték. Sándornak zsíros vót a szája a szalonnátul, úgy övött, hogy minél élethűbb lögyön, és mondta, hogy ő itt ilyet nem látott, de mönjenek tovább a karámhon, mert ott van ëgy olyanforma legény, akit keresnek. A csöndbiztosok el is möntek. Rúzsa Sándor ekkor mögugrott.”
