Ëgy alkalommal, késő nyár végin, amikor a bojtorján, szamártüsök mán embörnagyságúra nyőtt, ëgy alkonyatkor kint a Puszta szélin találkozott Rúzsa Sándor és Bërëtvás komisszár, és éppen ëgy nagy bojtorjánbokor vót köztük. Bërëtvás kocsin vót, Rúzsa Sándor mög lóháton. Ketten vótak a bëtyárok is, mög Bërëtvásék is. Mögismerték ëgymást. Bërëtvásék is, mög Rúzsáék is lëugráltak, és tűzharc fejlődött ki köztük. Puskával lűttek. Sándor eltalálta Bërëtvást a vágott vasú puskával. Sokáig lűtték ëgymást, mert közben a nap is lëáldozott. Bërëtvás ekkor odakiáltott: – Eltaláltál, Sándor! – Na, akkor mönnyünk! — mondta Sándor. Rúzsáék elmöntek. Bërëtvás a kocsidërékban feküdt. Orosëgyháza felé möntek, mert az vót közelébb. Mán jól rájuk estelödött, éjfél is közelgött. Bërëtvás nagyon beteg vót, sok vért veszítött. Akkor a legközelébb eső tanyánál azt mondta a kocsisnak, hogy – Hajts be ebbe a tanyába! Kopogj be az ablakon. De akkor még nem nyitottak rögtön ajtót. Azt mondta Bërëtvás a kocsisnak: – Hajts egészen oda az ablak alá. Az emböre még akkor is úgy félt, úgy röszketött, hogy beszélni is alig tudott. Bërëtvás bekiáltott hát az ablakon: – Én vagyok itt, Bërëtvás, a komisszáros, de súlyosan mögsebesültem, engedjetök be. Be is engedték, oszt lëfektették a szoba főgyire ëgy subára. Próbálták bekötözni. Bërëtvás kérte a parasztot, hogy mönjenek el Orosëgyházára orvosért, de a gazda së akart nekiindulni az éjszakának. Hosszas unszolásra osztán csak nekiindultak. Mán jól föntjárt a nap, mire az orvossal mögérköztek. Akkorra Bërëtvás möghalt. Rúzsa Sándor úgy szétlűtte a Bërëtvás panamakalapját, mint a rëstát! Ezt is a koporsójára tötték. A Káposztás-temetőben temették el, Újvároson. 1927 körül exhumálták. Mint surbankó gyerök én is ott kíváncsiskodtam, oszt láttam, hogy a csontokon még ott feküdt a szövetfoszlány.
