Boriska meg a gyertya
Magyar népmese
Valamikor régen egy özvegyasszonynak volt egy húsz év körüli kikapós lánya. Már férjhez kellett volna mennie, de nem akadt kérõje.
Azt mondja neki az anyja:
- Boriskám, menj már el a templomba, gyovonjál meg, mert lassan férjhez kellene menned, aztán templomba se jársz.
Felöltözködött a lány reggel nagy cifrán. Kicsit késve érkezett a templomba. A tisztelendõ úr már kisére volt öltözve, éppen indulni akart az oltárhoz. Boriska meg nagy hangon:
- Tisztelendõ úr, eljöttem gyovonni!
- Jól van, édes fiam, Boriskám, gyere el majd holnap reggel, mert most misézni kell mennem - halkan még odasúgta -, amennyi legénnyel már érintkeztél, annyi szál gyertyát hozz magaddal penitenciának.
- Jól van, tisztelendõ úr.
Elment haza a lány. Kérdezi az anyja:
- No, Boriskám, meggyovonntál-e, fiam?
- Nem gyovontam, édesanyám, de adott a tisztelendõ úr olyan penitenciát, nem is tudom, hogy fogom megoldani.
- Mi az lányom, az a nagy penitencia?
- Azt én úgy sem kötöm a maga orrára!
Elkezdte aztán olvasni a lány az ujjait:
- Egy, kettõ, három, négy ... tíz. Ez kevés.
Olvasta a lábujjait:
- ... Az húsz. Ez is kevés.
Elkezdte az ujjain a bütykeit olvasni, de eltévesztette.
- Ez is kevés ... Ah, sose töröm én a fejem!
Másnap reggel fogott egy taligát, eltolta a gyertyáshoz. Megpakolt gyertyával alaposan, úgyhogy elszaladt az idõ. A pap már misézett, a hívek énekeltek. Õ meg be a nagyajtón:
- Helyet! Helyet!
Félrehúzódtak az álldogálók, Boriska meg nyikorgatta a talicskát az oltárig: - Tisztelendõ úr, eljöttem gyovonni!
A pap rosszallóan hátrapillantott:
- Ej, ej!
- Semmi ej, ej, tisztelendõ úr, vegye át a gyertyát, mert még kétszer fordulnom kell!
|
