Volt egyszer egy öregember meg egy öregasszony.
Az öregember elment az erdőre, hogy szed egy hát
gallyat. Ahogy szedegette a gallyat, hallja,hogy nem
messze tőle nagyon rimánkodik valaki.
Elment a hang irányába, hát egy kis aranyos hintóban
nagyon szép tündérkisasszonyt látott. A hintóban meg két
mókus volt befogva, bele voltak radagva a sárba.
Odament az öregember, kitette őköt a sárból a jó útra.
Azt mondta a tündérkisasszony:
- No, öreg, amiért segített rajtam, kívánjon hármat,
akármit, ha hazamegy, mind a három kívánsága teljesülni fog.
Az öreg felkötötte a fát a hátára, hazament.
Mondja a feleségének: - Asszony, mától fogva gazdagok
leszünk.
- Hogyhogy?
- Kívánhatok hármat, akármit, teljesülni fog.
- Jól van, akkor kívánunk hármat. Először is azt kívánja,
hogy rőfös kolbászok lógjonak a kéményben!
Felmentek a padlásra, hát teli volt a kémény kolbászval!
- No, ez megvan.
Mindjárt le is vett az asszony belőle. Összevagdosta a
serpenyűbe, feltette a masinára sülni.
Az ember meg elévette a pipáját, hogy rágyújt, aztán
jobban eszibe jut a másik két kívánság. Ahogya pípájára
tüzet akart tenni, feldő¬tötte a kolbászt a masinán.
Az asszony meg nagy mérgesen rákiáltott:
- Bárcsak egy darab az orrára sülne, hogy itt lábatlankodik!
Egy darab mindjárt az orrára nőtt az embernek.
- No, már két kívánság elment, te bolond asszony!
Most mit kívánjunk, mi legyen a harmadik kívánság?
Azt mondja az asszony:
- Kívánjuk azt, hogy nagyon gazdagok legyünk!
- Azt nem kívánhadd, mert az orromról nem birom levenni
sehogy se a kolbászt! Kívánd azt, hogy az orromról gyöjjön le a kolbász!
Az asszony sehogy se akarta, mert csak az az egy kívánság maradt.
- De már örökké nem járhatok így, hogy az orromon lógjon
a kolbász!
Muszáj volt azt kívánni, az asszonynak, hogy az ura orráról gyöjjön le a kolbász. Le is gyött a kolbász, hát csak olyan szegények maradtak, mint voltak.
