Volt egyszer egy szegény ember. Mikor érezte, hogy közeledik az utolsó órája, magához hívta mind a három fiát.
- No, fiaim, minden vagyonomat rátok hagyom. Egyikteké lesz a kaszám, másiké a kakasom, harmadiké a macskám.
Meg is halt az öreg, a legények meg csak törték a fejüket:
- Nohát, mit csináljunk ezzel a vagyonnal?
A legidõsebb megszólalt:
- Én a vállamra veszem a kaszát, és addig megyek mendegélek, míg olyan országba nem érek, ahol nem ismerik a kaszát.
Sokáig koptatta a lábát, hát egyszer mit látott: ágyúval lövöldözék a gabonát. De sehogysem ment jól az aratás, mert a hajlatban a kalászát vitte el a golyó, a dombon meg a töve alatt. A legény csak nézte, nézte:
- Mit csináltok, jó emberek?
- Aratunk.
- Nem így kell aratni!
- Mutasd meg, ha jobban tudod!
Elõvette a kaszáját, nekilátott az igazi aratásnak.
Hõj, nagyon megörültek az emberek. Újságolták a királynak, micsoda furcsa szerszámmal arat egy idegen legény. Nagyon drágán megvették tõle, aztán a kovácsok készítették a sok kaszát, hogy azontúl mindig azzal arassanak.
Hazajött büszkén a legény, mutatta a sok pénzt.
- Nézzétek, milyen sok aranyat kaptam a kaszáért!
Akkor a középsõ legény indult útnak a kakassal.
- No, addig megyek a kakassal, míg olyan országba nem érek, ahol a kakast nem ismerik.
Ment-ment egyik országból a másikba, de mindenütt azt látta, hogy még a tornyok tetejére is kakasok vannak kitéve. Nagy sokára aztán elért egy országba, ahol a kakast nem ismerték. Kérdezték tõle:
- Mi az a hónod alatt?
- Ez idõjós.
- Idõjós?
- Bizony az. Megjósolja a jó idõt is, a rosszat is. A hajnalt meg mindennap pontosan jelzi.
Vitték a legényt a királyhoz, drága pénzért megvették tõle a kakast.
A legény nagy hegyesen hazaballagott, mutatta a pénzt a testvéreinek:
- Nézzétek, mennyi aranyat kaptam!
No, a harmadik fogta a macskát.
- Én is szerencsét próbálok. Addig megyek, míg olyan országba nem érek, ahol a macskát nem ismerik.
Ment, mendegélt hetedhét országon keresztül, míg elért egy országba, ahol annyi egér volt, hogy mindenfelé szaladgáltak, alig lehetett tõlük menni. A legény kérdezte a jövõ-menõket:
- Miért van itt annyi egér?
- Miért? Miért? Nem tudjuk õket elpusztítani. Mit csináljunk vele?
Hát az meg micsoda a nyalábjában?
- Ez az egerek királya.
- Az egerek királya? Hogy királyoskodik az egereken? - Úgy, hogy minden egérnek parancsol.
- Akkor gyerünk a királyhoz!
Elmentek a királyhoz. Ott is annyi egér volt, hogy még az asztalon is szaladgáltak. A legény eleresztette a macskát. No, az fogdosta az egereket. Míg éhes volt, megette, aztán meg rakásra hányta. Tetszett a királynak a furcsa állat.
- No, ez kipusztítja egykettõre az egereket a palotából!
Megfizetett jól a legénynek a macskáért.
Mikor a legény elhagyta a palotát, egyszer csak a macska megszomjazott, elkezdett nyávogni. Hol a királyra, hol a királynéra.
- Mit akar ez?
Megijedt a király, szólította a tüzéreit:
- Hozzatok ide gyorsan egy ágyút. Azt a szobát, ahol a macska van, szét kell lõni! Biztosan azért nyávot, azért les bennünket, mert ránk is feni a fogát.
Beledurrantottak a szobába, a macska meg ijedtében kiugrott az ablakon, elszaladt.
Örült a király.
- Nem baj, ha elszaladt is, csakhogy megszabadultunk tõle.
A legkisebb legéyn meg szerencsésen hazért. Megmutatta, mennyi pénzt kapott a macsáért.
A három testvér azóta is boldogan él a sok pénzbõl, ha meg nem halt.
