Krisztus és a fösvény asszony
Gyűjtötte: Benedek Elek
Volt egyszer egy gazdag asszony, de olyan gazdag, hogy maga sem tudta, mije van. Gazdag volt, de az ő házába hiába tért be a szegény, tőle ugyan egy falás kenyeret sem kapott.
Krisztus urunk hallotta a hírét ennek a fösvény asszonynak. Egyszer, amint arra járt-kelt, betért hozzá, s kért Isten nevében egy falás kenyeret.
- Most nincs - mondta a fösvény asszony -, jöjjön kend holnap, akkor adok majd.
S csakugyan másnap a fösvény asszony bevetett a kemencébe egy vakarcsot, gondolta, ha igazán eljön az a szegény ember, isten neki, odaadja.
Az ám, de amint bevetette a vakarcsot, az elkezdett nőni, puffadni, s akkora kenyér lett belőle, mint egy nagy taligakerék.
Ámult-bámult a fösvény asszony, hogy mi isten csudája lehet ez.
"Na - gondolta magában -, ebbe ugyan nem vágja a fogát a szegény ember!"
Ahogy ezt gondolta magában, már jött is Krisztus az utcán. Az asszony hirtelen bebújt a tésztásteknő alá, s meghagyta a leányának, hogy mondja a szegény embernek: nincs itthon.
Bejön Krisztus, s kérdi a kisleányt:
- Hol van az anyád, leányom?
- Nincs itthon - mondta a leány -, éppen most ment el hazulról.
- No, ha nincs itthon - mondá Krisztus -, hordja a hátán, ami most rajta van, azt kívánom.
Azzal elment. A fösvény asszony pedig egyszeriben teknősbékává változott, s amíg élt, hordozta hátán a teknőt.
|
