Krisztus és Szent Péter éjszakai szálláson
Palóc népmese
Krisztus urunk még a földön járt valamikor. Szent Péter volt a legjobb társa, vele szokott mindég sétálni. Jöttek, mentek a fontosabb helyekre. Krisztus urunk ment elől, Péter meg mindég követte. ~
Majd egy alkalomval este bekerültek egy városba, ahol vendéglő is volt, hogy vacsoráznak, megalszonak. Későn érdeklődtek, hát egy ötágyas szobába jutott csak hely nekik.
A vendéglőben mulatott négy ács, de már jól be voltak szipókázva, danoltak, táncoltak, verték az asztalt két kis botikával, mint egy cimbalmot.
Vacsora után azt mondja Péter:
Uram, gyerünk innen, feküdjünk le, ne hallgassuk ezt a zsivalyt!
- Jól van, Péter, gyerünk!
Úgy gondolták, hogy a négy ácsnak elég a négy ágy, ők meg majd ketten elfekszenek az ötödik ágyon.
Azt mondja Péter:
- Uram, feküdjél te a falhoz, ne halljad ezt a nagy zúgást! Én jobban kibírom kível. - Jól van, Péter. Lefeküdtek.
Alighogy elszunnyadtak, ment be a négy ács. Aki az asztalon verte a cimbalmot, az hozta a két botikát is magával. Odabent aztán elkezdtek megint dombérozni. A cimbalmos nem tudott mire verni, odáment az ágyhoz, Péter volt a szélin, hát jól megütögette. Péternek megfájdult az egyik oldala, hát megfordolt. Akkor az ács ütte a másik oldalát.
Péter nem mert szólni Jézusnak egy darabig, míg bírta, de mikor már nagyon fájt a másik oldala is, azt mondja:
- Uram, cseréljünk már helyet, hátha nagyon be vagy szorítva a falnál!
- Jól van, Péter, cseréljőnk!
Mikor helyet cseréltek, a cimbalmos megint odafordolt.
No, adjunk már a falnál levőnek is, mert az nem kapott.
Nógrádsipek 1977
|
