Gazdátlanul találtak egy napon egy lépet,
s összevesztek rajta a darazsak és méhek.
"Miénk!" "Miénk!" - zümmögték, zúgták mindenünnen.
Kérték végül a dongót, ő döntsön az ügyben.
Dongó mester azonnal fontoskodni kezdett,
határnapot tűzött ki, tanukért menesztett,
megtudni, ki mikor kit látott a sejtekben.
Ez így vallott, az amúgy, de egyformán egy sem.
Húzták-vonták a pört már legalább fél éve.
Ráunt végül egy bölcs méh a sok fecsegésre.
"Ami méz a lépben van, romoljék nyakunkra?
Elég volt a szóbeszéd! Ítéljen a munka."
A dongó hát kimondta: építsenek sejtet,
s az nyeri a pört, kinek az új lépje teltebb.
A méhecskék azonnal munkához is láttak.
Kárvallottan zsibongott közben a darázshad.
Tudjuk: darázs nem termel mézet, rabol inkább.
Jobb eltűnni, mielőtt kisül a hamisság -
gondolták, és szóltak egy mézzel rakott méhnek:
"Kell is nekünk egy ilyen ócska lép! Vigyétek!"
