Kecskemama legelni ment a rétre,
s így beszélt a gidácskája lelkére:
"Ajtót ne nyiss, amíg engem meg nem hallasz.
Huss - mondom majd, ha zörgetek -, rút farkas!"
A ház mögött beszédüket kileste,
s amikor már jó messze járt a kecske,
jött a farkas, kopogtatott egypárat,
s kecskehangon beszólt a kisgidának:
"Huss, rút farkas! nyiss ki, kedves: én vagyok!"
De a gida érezte a vadszagot,
s így szólt:"Megyek, mindjárt be is bocsátlak,
csak a résen dugd be előbb a lábad."
"Hogy bedugjam? Én? A résen? - Hatalmas
zavarában így hebegett a farkas. -
Mért, gyermekem?" - "Csak - felelt a gidácska. -
Anyukámnak szép hófehér a lába.
Ha azt látom, a hangra se gyanakszom.
De anélkül sose jössz be az ajtón.
"Huss, rút farkas!" - Álnok eszén túljártak.
Mit tehetett? Eliszkolt a vadállat.
