Hosszú vándorlás, kalandos utazás után érkezett Erdélybe a római küldöttség. Ott Attila király kíséretével találkozott, mindjárt csatlakozott is hozzá. Együtt haladtak a Tisza folyó felé. Nemsokára egy faluba érkeztek, ahol Attila feleségének, Réka királynénak szép háza állott. Sőt néhány hun vezér is házat épített a faluban, különösen Onégésziosznak volt szép háza. Amikor Attila a falu határába érkezett, egy sereg fiatal lány jött elébe. A lányok sorok szerint rendezve lépkedtek egymás után, fejük fölött hatalmas fehér patyolat fátyol lebegett. A fátylat két oldalról asszonyok tartották a lányok feje fölött. Olyan hosszú volt ez a fátyol, hogy alatta hét-nyolc lány lépkedett. A lányok szittya dalokat énekeltek, így üdvözölték a hazatérő királyt.
Attila lassú menetben haladt. Amikor Onégésziosz házához érkezett, megállította lovát, mert Onégésziosz felesége és szolgálói étellel meg itallal kínálták meg. A hun király nem szállott le lováról, hanem lóháton fogyasztotta el az ételt, amelyet egy ezüst kisasztalon szolgáltak fel. Ezt az asztalt a király kísérői tartották. Ezután Attila ivott a kehelyből, amelyet Onégésziosz felesége nyújtott át, majd elindította lovát, és saját házába vonult, amely a domb tetején állott. A rómaiak követségét nagyon megvárakoztatta, mert erősen haragudott a szökevények rejtegetése miatt. Amíg a követség kihallgatásra várt, a tudós Priszkosz bejelentette a hunoknak, hogy fel akarja keresni Réka királynét, mert ajándékot hozott neki.
Ekkor a hunok Priszkoszt odavezették a királyné házához. Ez a ház fából készült, kifaragott gerendái csúcsban végződő cölöpökbe voltak eresztve. A deszkákat nagyon ügyesen illesztették egymás mellé. Amikor Priszkosz belépett, először meghajolt a királyné előtt, majd körülnézett. Ott látta maga előtt Réka királynét, aki puha kereveten ült. A szoba padlózatát gyapjúszőnyegek takarták, úgyhogy mindenütt azokon kellett járni. Sok szolga és szolgáló volt a szobában. A szolgálók a királynéval szemben, a padló szőnyegén ültek, és színes fonallal mintát hímeztek a hun vitézek subájára. Ekkor Priszkosz előrelépett, ismét meghajolt, és átadta az ajándékot.
A királyné átvette az ajándékot, megnézte, aztán kegyesen bólintott. Egy szót sem szólott, ezért a tolmács sem szólalt meg. Ekkor aztán Priszkosz ismét meghajolt, majd némán eltávozott. Amikor Priszkosz visszaérkezett a sátorba, amelyet a követségnek kijelöltek, ott már üzenet várta. Attila azt üzente a római követeknek:
– Titeket lakomára hív Attila. A lakoma pedig kilenc órakor lesz.
Ennél többet a hírhozó nem mondott. A mondott időben a követek pontosan megjelentek, s nemsokára ott álltak a hun király előtt. Ekkor italhordozók léptek a sátorba, és a követség minden tagjának egy-egy serleget adtak át, hogy azzal köszöntsék az uralkodót. A követek köszöntötték a hun királyt, fenékig felhajtották a serleget, aztán leültek az előkészített székekre. Egyébként szék volt ott bőven. Attila a sátor közepén egy emelvényen trónolt. Mellette lépcsős feljárat volt, ez vezetett a király ágyához. Az ágy vásznakkal, szövetekkel volt díszítve, az egész a rómaiak berendezésére emlékeztetett.
A vendégek Attila jobbján foglaltak helyet. Amikor a megfelelő rendet megállapították, Attilának boros kupát adtak, s akkor a hun király felköszöntötte a küldöttség vezetőjét. A küldöttség tagjai is felhajtották a serleget, majd átadták az italhordozónak, aki mögöttük állott. Mert mindenki mögött ott állt egy-egy italhordozó, aki mindjárt elvette az üres serleget, kiment vele, kint megtöltötte, és úgy hozta vissza. Ezután a szolgák olyan asztalokat hoztak, amelyek mellett három-négy személy kényelmesen elfért. Az első fogás hússal teli tál volt: a húshoz kenyeret és főzeléket adtak.
Minden étel jóízű volt; a szolgák arany- és ezüsttálakon szolgálták fel az ételeket. De Attila előtt egyszerű, négyszegletű fatányér állott: ő csak húst evett. A bort fakupából itta. Egyébként ételből is, italból is keveset fogyasztott. Attila ruhája is nagyon egyszerű volt, csak ruházatának tisztaságával tűnt fel. Kardja nem volt szemrevaló, lószerszámát se díszítette arany vagy drágakő, mint más szittyák felszerelését. Amikor az első fogást elfogyasztották, mindnyájan felálltak, és addig senki se ült le, amíg a borral telt serleget Attila egészségére fel nem hajtotta. Ekkor ismét leültek. Ezután két szittya jelent meg a sátorban, akik dicsőítő költeményeket mondtak Attiláról. Ezeket a verseket maguk költötték. A hun harcosok nagy érdeklődéssel hallgatták a költeményeket, lelkűket feltüzelte a harcokra való emlékezés, az öreg vitézek pedig sírva fakadtak, mert ők már nem harcolhatnak.
A versmondás után egy féleszű szittya lépett be a sátorba. Ez képtelen badarságokat zagyvált össze, ezért mindenki nevetett rajta. De Attila ekkor is mozdulatlan maradt, egy arcvonása se változott. Úgy tűnt, mintha észre se venné, hogy körülötte tréfálnak és nevetgélnek. De amikor kisebbik fia, Írnák belépett a sátorba, és odament hozzá, barátságos tekintettel nézett rá, és megcsípte az arcát.
A követek elcsodálkoztak azon, hogy Attila a többi fiával keveset gondol, egyedül hozzá fordul szeretettel. Priszkosz megkérdezte a mellette ülő hun vitéztől:
– Ugyan miért kedveli Attila a legkisebb fiút?
A hun jól tudott latinul, értette a kérdést, de óvatosan körülnézett, és csak aztán mondta:
– Csak akkor szólhatok, ha szavadat adod arra, hogy tovább nem mondod.
Priszkosz megígérte:
– Csak szólj, nem árullak el. Erre a hun vitéz azt mondta:
– A jövendőmondók azt jósolták Attilának, hogy halála után a nemzetsége leszáll, de ez a fiú ismét felemeli.
Ekkor a hun király felállt, még egy kupa bort köszöntött a küldöttségre, aztán intett, hogy a vendégek eltávozhatnak.
