Taksony fejedelem idejében történt, hogy egy nagy magyar sereg rátört
Galliára, mert zsákmányt akart szerezni.
Amikor visszafordultak, hogy hazatérjenek, átkeltek a Rajna folyón, és a
sereget három részre osztották.
Az egyik sereg Eisenach városa mellett vonult el, amikor a szászok
hercege váratlanul megrohanta, és kegyetlenül elpusztította. A herceg
csak hét magyart hagyott életben, ezeknek fülét levágatta, aztán így szólt
hozzájuk:
– Menjetek el a többi magyarhoz, s mondjátok meg, hogy mindenki így
jár, aki lábát beteszi a gyötrelmek országába!
Eközben a másik két magyar sereg már behatolt a svábok földjére.
Amikor a magyarok meghallották, hogy mi történt társaikkal és
rokonaikkal, abbahagyták a zsákmányolást, és ami élőt, embert vagy
állatot az lller folyótól a Lajtáig találtak, mind levágták.
A hét fületlen magyarra pedig, akik élve hazatértek, ahelyett, hogy
társaikkal együtt a halált választották volna, a község ilyen ítéletet hozott:
Mindenüket, amijük csak volt, teljesen elveszítették, ingó és ingatlan
vagyonukat egyaránt. Elválasztották őket feleségüktől és gyermekeiktől.
Mezítláb, saru nélkül maradtak: semmiféle tulajdonuk nem lehetett, és
mindig együtt kellett járniuk, sátorról sátorra koldulva, egészen életük
fogytáig.
