I. Konrád császár uralkodása alatt történt, hogy a magyarok
Németországot erősen feldúlták.
De amikor Augsburg városához érkeztek, ott erős ellenállásra találtak,
mert Ulrik püspök és a sváb urak csapatai vitézül szembeszálltak velük.
Pedig a magyarok ezt a várost mindenképpen el akarták foglalni.
A város lakói pedig követeket küldtek a császárhoz, és megüzenték
neki, hogy erősen szorongatják őket a magyarok.
Konrád császár nem is váratott magára: nagy sereggel indult a város
felmentésére.
A magyarok pedig vigyázatlanok voltak, ezért a német és olasz
hadsereg váratlanul rohanta meg őket. Még menekülni se bírtak, mert a
támadó seregek a Lech folyónak szorították őket, az pedig az esőzések
következtében erősen megáradt.
A folyó partján az ellenség a magyarokat megszorította, egy részüket
kegyetlenül meggyilkolta, másokat pedig fogságba vetett.
Fogságba ejtették ezen a helyen Lehel és Bulcsú kapitányt is.
Mindjárt a császár elébe vezették őket.
A császár megkérdezte a vezérektől, ugyan miért olyan kegyetlenek a
keresztényekkel szemben.
Erre így feleltek:
– Mi vagyunk a magasságos istennek bosszúállása, ő küldött rátok
ostorul.
A császár pedig így szólt:
– Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok. Lehel így
felelt neki:
– Hozzák ide a kürtömet, előbb megfúvom, aztán válaszolok. Odahozták
a kürtjét, ő pedig közelebb lépett a császárhoz,
mintha a kürt fúvására készülne, és a császárt a kürttel olyan erősen
homlokon vágta, hogy attól az egy csapástól a császár meghalt.
Lehel azt mondta:
– Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!
Ugyanis a szittyáknak az a hite, hogy akiket életük folyamán megölnek,
azok a másik világban nekik szolgálni tartoznak.
