István király uralkodása alatt történt, hogy Ajtony vezér nagy várat építtetett a Maros folyó partján, és ezt elnevezte Marosvárnak. Ebben a várban élt hatalmas udvarával: hét feleséget tartott, mert a keresztény vallásban még nem volt tökéletes.
Ajtony vezér elnyomta a nemeseket, és zsarnokoskodott fölöttük, István király hatalmát pedig rút szavakkal becsmérelte, nyíltan ócsárolta. Nem érte be a jogos jövedelemmel, hanem a Maros folyó kikötőiben őrséget állított, és megvámolta a sószállító hajókat.
Sok vitéz, sok derék katona élt Ajtony vezér udvarában, de ezek közül is kitűnt vitézségével Csanád, akinek nem volt párja a seregben.
Amikor Ajtony látta Csanád vitézségét, parancsnokká tette, és gyakran megjutalmazta. Ezért aztán az udvariak fondorkodni kezdtek Csanád ellen. Addig fondorkodtak, addig vádaskodtak, míg Ajtony elhatározta, hogy Csanádot alkalmas időben megöleti. De egyszer vigyázatlan volt, elárulta magát, és Csanád elmenekült Marosvárból.
Egyenesen István király udvarába tartott, s ott a királynak elmondta, hogy mi járatban van.
A király pedig kinyomozta Ajtony titkait, és amikor meggyőződött róla, hogy Csanád nem csalfa szándékkal menekült hozzá, akkor megtérítette és megkeresztelte.
Ezután Csanád híven szolgálta a királyt, és sok csatában kitűnt vitézségével.
Amikor ennek ideje eljött, a király összehívta a főembereket, és így szólt hozzájuk:
– Készüljünk fel az én ellenségem, Ajtony ellen, és foglaljuk el a földjét harccal és csatával.
Amíg a király ezeket mondta, erősen figyelte Csanádot. De Csanád arcán csak azt láthatta, hogy a vitéz erősen örül a hadjáratnak.
Ezután a király így folytatta a szót:
– Válasszatok magatok közül egy vitézt, és az legyen a vezéretek!
A főemberek pedig közös akarattal ezt mondták:
– Ugyan kit találnánk különbet Csanádnál? A király helybenhagyta a választást. Csanád pedig azt mondta a főembereknek:
– Új keresztény vagyok, újonnan kereszteltek, új csatát akarok megvívni. Induljunk hát, és győzzük le a király ellenségét!
Ez a beszéd mindenkinek tetszett.
Ezután Csanád seregével a várból kivonult, és átkelt a Tiszán. Ott már várta Ajtony katonasága.
Mindjárt egymásba roppant a két sereg, hullottak a vitézek innen is, onnan is. Amikor már sok vitéz elesett, Csanád serege hátrálni kezdett, aztán egészen megfutamodott, és Szőregig meg sem állott.
Késő este Csanád vezér tábort ütött: egy domb mellett táborozott. Ezt a dombot később Oroszlánosnak nevezte el. Az elnevezésnek pedig érdekes története van.
Csanád vezér holtfáradtan tért álomra, de elalvás előtt ájtatosan imádkozott. Imájával Szent György vértanúhoz fordult, tőle kért segítséget. Azt is megfogadta, hogy ha győzelmet arat, akkor azon a helyen, ahol imádkozott, templomot épít Szent György vértanú tiszteletére.
Nemsokára álomba merült a vezér, s hát álmában egy oroszlán jelent meg előtte, és odaállott melléje. Azt mondta neki az oroszlán:
– Ember! Miért alszol? Kelj föl hamar, fújd meg a kürtöt, kezdj új harcot, és ellenségedet legyőzöd!
Az álomkép elszállt, Csanád vezér felébredt, és úgy érezte, hogy két ember ereje szállta meg. Megértette, hogy Szent György, vértanú látogatta meg oroszlán képében, ezért mindjárt hó fogott a terv végrehajtásához.
Csanád vezér a kürtöket megfúvatta, a király seregét csatára indította, és maga elöl vágtatott, hogy Ajtonyt és katonáit elpusztítsa.
Ajtony serege Nagyősz mezején táborozott. Senki sem gondolt éjszakai támadásra, ezért nagy volt a táborban a riadalom.
Maga Ajtony vezér futásnak eredt. Sebesen vágtatott paripáján, de Csanád vezér nyomába szegődött, és kardjával levágta.
Amikor a vitézek megtudták, hogy Csanád levágta Ajtony vezért, nagyon felbátorodtak, és még keményebben aprították az ellenséget.
Abban a csatában Csanád és vitézei nagy zsákmányt szereztek. Amikor hajnalodott, a holttesteket összeszedték, bevitték Marosvárba, s ott valamennyit tisztességgel eltemették.
Amikor a csata hírét meghallotta, István király nagy örömmel örvendezett. Szívesen köszöntötte Csanád vezért, de főképpen Gyula vitézt dicsérte, mert ő vitte el az udvarba Ajtony vezér fejét.
Csanád vezér pedig odafordult Gyula vitézhez, és azt kérdezte tőle:
– Ha Ajtony fejét elhoztad, a nyelvét ugyan miért hagytad el? A király ekkor kinyittatta Ajtony száját, és megkérdezte:
– Megvan-e a nyelve? Mondták a vitézek:
– Nincsen, király atyám.
– Persze hogy nincsen, mert én már előbb kivágtam – mondta Csanád vitéz, azzal felmutatta a nyelvet, amit már előbb a tarsolyába tett.
A király Gyula vitézt az udvarból kivetette, aztán Csanádhoz fordult, erősen dicsérte, és azt mondta neki:
– A mai naptól fogva ezt a várost nem hívják többet Marosvárnak, hanem nevezik Csanádnak. De még ezt az egész tartományt is a te nevedről fogják nevezni. Te leszel a tartomány ura és birtokosa, amiért az ellenségemet megölted.
