– Szent Gellért legendája és a Képes Krónika nyomán –
Aba Sámuel halála után ismét Péter foglalta el a trónszéket, ő pedig ott folytatta, ahol elhagyta: az idegeneket pártfogolta, a magyarokat pedig üldözte.
Néhány magyar főúr pedig arra törekedett, hogy az országot Péter király zsarnokságából megszabadítsa, mert András, Béla és Levente hívei voltak. Ezek a főurak suttogással, tervezgetéssel és sóhajtozással várták az alkalmas időt, amikor a hercegeket hazahozhatnák, mert teljes erejükből arra törekedtek, hogy Szent István birodalmát nekik visszaadják.
Péter király pedig már nem is uralkodott, hanem zsarnoki kegyetlenséggel elnyomta és ostorozta Magyarországot.
Ekkor két besúgó, Buda és Devecser elárulták Péter királynak, hogy néhány főúr mit tervez ellene. A király heves haragra lobbant, elfogatta a mágnásokat, és egyeseket kínzókamrában öletett meg, másoknak a szemét tolatta ki. Egész Magyarországot úgy megtöltötte rémülettel, hogy a magyarok már inkább kívánták a halált, mint ezt a nyomorúságos életet.
Mégis nem sok idő múlva Magyarország nemesei, akik látták nemzetük sok baját, Csanádon összejöttek, tanácsot tartottak, majd az egész ország nevében ünnepi küldöttséget küldtek a hercegekhez, hogy megmondják nekik: egész Magyarország hűségesen várja őket, és az egész birodalom nekik engedelmeskedik mint királyi sarjadéknak, csak jöjjenek haza, és védjék meg a magyarokat a németek dühétől. Esküvel erősítették, hogy mihelyt a hercegek Magyarországra érkeznek, minden magyar hozzájuk csatlakozik.
Amikor a hercegek Újvárba érkeztek, a magyarok csapatostul tódultak eléjük, de azt követelték Andrástól és Leventétől, hadd éljen újra pogány módon a nép, hadd öljék meg a püspököket, a papokat, hadd pusztítsák el a templomokat, és hadd tiszteljék a bálványokat.
A hercegek megengedték a magyaroknak, hogy szívük vágyát kövessék, mert másképpen nem harcoltak volna Péter király ellen.
A Békés várából való Vata volt az első, aki magát az ördögöknek ajánlotta: fejét leborotváltatta, és pogány módon három varkocsot eresztett. Vata fia, János követte apja példáját: varázslókat, táltosokat és jósnőket gyűjtött maga köré.
Ezután Vata biztatására a többi magyarok is az ördögöknek ajánlották magukat: lóhúst ettek, és mindenféle gonosz bűnt követtek el. Meggyilkolták a papokat, lerombolták a templomokat, és üldözték az idegeneket. Végre fellázadtak Péter király ellen, és az összes németeket, olaszokat, akik hivatalt viseltek, mind rút halálnak adták.
Egyik éjjel sebes lovon három kiáltót küldtek a király táborába, ezek fennhangon ezt kiáltották: ,,A püspököket és a papokat gyilkoljátok meg, a dézsmaszedőket vágjátok le, Péter királynak, a németeknek és az olaszoknak még az emlékét is pusztítsátok el, mert mind visszatérünk a régi pogány hitre!”
Reggelre kelve a király megtudta, hogy a hercegek visszatértek, de nem mutatott félelmet, inkább vidámnak látszott. Nemsokára tábort bontott, és Zsitvatőnél átkelt a Dunán, mert Székesfehérvárra igyekezett.
A magyarok pedig, akik megsejtették a király szándékát, elébe vágtak: Székesfehérvár bástyáit és tornyait megszállták, és a város kapuit a király előtt bezárták.
Eközben András és Levente seregükkel, amely folyton növekedett, már az ország közepéig nyomultak előre, és Pest közelében jártak.
Amikor ezt a püspökök és az urak meghallották, Székesfehérvárról elindultak, hogy tisztességgel fogadják őket.
Amikor Diód község közelébe érkeztek, ott misét hallgattak. Misemondás előtt Gellért püspök buzdítani akarta társait, ezért így szólt hozzájuk:
– Atyámfiai, püspöktársaim és mind, ti jelenlevő hívek! Tudjátok meg, hogy a mai napon a vértanúság koronájával jutunk a mi urunkhoz, Jézus Krisztushoz, örök boldogságra. Feltárom előttetek Isten titkát, amiképpen éjszaka énnekem megmutatkozott. Álmomban láttam a mi urunkat, Jézus Krisztust, aki magához szólított minket, és saját kezével nyújtotta nekünk testének és vérének szentségét. Mindnyájunknak odanyújtotta, csak Beneta püspök elől vonta el a szentséget. Ebből következik, hogy mi mindannyian vértanúhalált halunk a mai napon, egyedül Beneta püspöknek nem lesz része a vértanúságban.
Ezután Gellért püspök intette társait, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket. Amikor ez megtörtént, együtt misét hallgattak, majd imádságba merültek. Mindnyájan azt remélték, hogy a vértanúság által elnyerik az örök boldogságot, ezért derűsek és vidámak voltak.
Ezután felkerekedtek, és a Duna pesti révéhez igyekeztek.
Mindnyájan gyalog mentek, egyedül Gellért püspök ült szekéren, mert Isten szolgálatában minden erejét felemésztette: nem bírt gyalogolni.
Amikor Gellért püspök és társai a Pesti-révhez érkeztek, Vata és társai, akiket az ördögök megszálltak, megrohanták őket. A pogányok köveket ragadtak, és hajigálni kezdték a papokat.
Gellért püspök pedig azokat, akik kővel hajigálták, a kereszt jegyével áldotta, ők pedig ettől még jobban megdühödtek. Rárohantak a püspökre, szekerét a Duna partján felfordították, őt magát a szekérből kirángatták, egy taligára tették, és Kelenföld hegyéről a mélybe lebocsátották. És minthogy még lélegzett, mellébe lándzsát döftek, majd fejét egy kövön szétverték.
A Duna gyakran kiáradt, és ellepte a követ, de a vért hét esztendő alatt se tudta lemosni. Ezért a követ felszedték, elvitték Csanádra, s ott Gellért püspök oltárán helyezték el.
A többi papok is vértanúhalált haltak, de Besztrik és Beneta püspökök egy sajkát szereztek, és a Dunán átkeltek. Amikor a túlsó part közelébe értek, a pogány magyarok olyan súlyosan megsebesítették Besztrik püspököt, hogy harmadnapra meghalt. Beneta püspököt az utolsó percben András herceg, aki időközben odaérkezett, a hitehagyottak kezéből kiszabadította, így teljesedett be Szent Gellért jóslata: Beneta püspök kivételével mindnyájan mártírhalált haltak.
