– Szent István legendája és a Képes Krónika nyomán –
Nagy gonddal nevelte, nagy szeretettel oktatta István király egyetlen fiát, Imre herceget. Nevelését Gellért püspökre bízta, de az ország kormányzására maga tanította.
Amikor Imre herceg nagyon is korai halállal meghalt, gyászba borult az egész ország, megsiratta az egész nép. István király pedig bánatában súlyos betegségbe esett. Betegségében a gond is kínozta a királyt, mert jól látta, hogy senki sincsen rokonságában, aki halála után az országot Krisztus hitén megtarthatná. Ugyanis ekkor még inkább hajlott a magyar nemzet a pogány hitre, mint a keresztény vallásra.
Amikor a király érezte, hogy a betegség erőt vesz rajta, töprengeni kezdett, hogy kit válasszon utódjának. Végre úgy határozott, hogy Vazult, nagybátyjának fiát választja.
Ekkor Vazul fiatalkori vétkei miatt a nyitrai börtönben senyvedett, ezért István király hívatta Budát, Egyrőt fiát, és megparancsolta neki, hogy Vazult a börtönből szabadítsa ki, mert őt választotta utódjának.
Meghallotta ezt Gizella királyné, tanácskozni kezdett Budával, ezzel a gyalázatos emberrel, és Sebes nevű követét, Budának a fiát elküldte hirtelen abba a börtönbe, ahol Vazult őrizték.
Sebes megelőzte a király követét, kitolta Vazul szemét, és fülének üregébe ólmot öntött, azután elmenekült Csehországba.
Ezután érkezett meg a király követe, és a vak Vazult véres sebeivel odavezette a király elébe.
Amikor István király látta, hogy Vazult gyalázatosán megcsonkították, keserves könnyeket hullatott, de betegsége miatt a gonosztevőket méltóképpen megbüntetni nem bírta.
István király ezután hívatta unokaöccsének fiait, András, Béla és Levente hercegeket, és azt tanácsolta nekik, hogy amilyen gyorsan bírnak, meneküljenek, mert csak így maradhatnak életben. Azok pedig a szent király bölcs tanácsát megfogadták, és a bajok, a szenvedések elől Csehországba menekültek.
