A KOLOZSVÁRI KAMARÁS
– Bukovinai székely népmonda nyomán –
Egyszer Mátyás királynak hírül ment, hogy a kolozsvári kamarás igen nagy urat játszik, a szegény munkásnépet igen sanyargatja.
Hát Mátyás király felöltözött parasztgúnyába, és elment Kolozsvárra. Beszállóit egy fogadóba, és ott kémlelődött és hallgatózott, hogy mit beszélnek a népek a kamarásról.
Hát hallja, hogy igen nagy úr, ezüsttányért kell a talpa alá tenni, ahányat lép. Minden szögletnél előtte viszik az ezüsttányért, hogy arra lépjen, ne a padlóra.
Mátyás kíváncsi lett, meg akarta látni saját szemével. Addig sürgött-forgott, hogy sikerült neki bejutni oda a kamarás palotájába, és csakugyan meglátta, ahogy a szolgák, ahogy az egyik tányérról lépett le, fogták, és szaladtak elébe, hogy tegyék a másik lába alá. Ahogy ezt meglátta, visszament a fogadóba, ott írt egy cédulát, betette a tányér alá. A cédulán ez állott:
Itt járt Mátyás király,
Megevett hat tojást,
S látta a tányéron
Járni a kamarást.
S evvel elment.
Másnap jött úgy mint király, éppen abban a vendégfogadóban szállt meg, ahol azelőtt járt, s kérdezősködött a népeitől, de a népek nem mertek semmit mondani, panaszt tenni a kamarásra, mert féltek.
Na, hát akkor – az asztal érintetlen volt, amelyiken ő azelőtt való nap evett – mondta a pincérnek, hogy vegye elő azt a levelet, ami a tányér alatt van.
Elővették, hát ez volt ráírva:
Itt járt Mátyás király,
Megevett hat tojást,
S látta a tányéron
Járni a kamarást.
Akkor híre futott, hogy itt van Mátyás király. Hát ment a kamarás nagy bókkal, hajlongva, hogy üdvözölje a királyt, de a király azt kérdi tőle:
– Hogy bánsz a néppel? Azt mondja a kamarás:
– A népnek igen jó dolga van, ilyen dolga sohasem volt. Akkor Mátyás elővette a cédulát, mutatja neki. Megrettent a kamarás.
Mátyás azzal büntette meg, hogy megfosztotta az állásától, és akik azelőtt a lába elébe rakták a tányérokat, azoknak a szolgájává tette.
Ilyen bosszút állott a kevély kamaráson Mátyás király.
|
