Kora ifjúságától kezdve folytonosan háborúzott, a kormányzás gondja is elfárasztotta: Hunyadi János korán megöregedett. Amikor seregét ragályos betegség támadta meg, nem hagyta el a vitézeket, és maga is súlyosan megbetegedett. Ekkor Zimonyba vitték, és hű társa, Kapisztránói János szerzetes attól kezdve mindig az ágya mellett ült, és imádkozott érte.
Amikor Hunyadi János lelkét visszaadta Megváltójának, nagy siralom támadt az egész országban. De nemcsak Magyarországon siratták: az egész kereszténység megrendültén gyászolta legjobb vitézét. Fenn a magas égboltozat csillagai előre megjósolták halálát: nem sokkal halála előtt történt, hogy egy csodálatos üstökös jelent meg a magas levegőégben.
Amikor Mahomet császár Hunyadi halálának hírét meghallotta, lehajtotta fejét, és sokáig hallgatott. Ezután azt mondta:
– Ellenségem volt, mégis sajnálom halálát, mert Hunyadinak nem volt párja a fejedelmek között.
Egykor Krőzus, a hatalmas Ludia királya, akinek nagy birodalma, gazdagsága és szép családja volt, azt mondta Szólón athéni bölcsnek:
– Hiszed-e, hogy én boldog vagyok? Azt mondta erre Szólón:
– Ezt halála előtt senki sem tudhatja. Erről bizonyságot szerzett Tellusz, ez a derék athéni polgár, aki késő öregségéig békében élt, derék fiák vették körül, majd öregkorában hazájáért fegyvert fogott, és győzelmes csatában esett el.
Szolónnak igaza volt: Krőzus később birodalmát, kincseit, sőt családját is elveszítette.
Mindezt azért említettük, mert halála után látjuk, hogy Hunyadi János nagy és boldog ember volt. Isten két fiúval áldotta meg, akik felől a legjobb reménységben lehetett. Egész életében hírnév és dicsőség vette körül. Nagyszerűen halt meg, akárcsak Tellusz: legyőzte és megszalasztotta a török császárt. Hatalmas győzelmet aratott, és övéi diadalkiáltásai között halt meg.
Hunyadi János testét Gyulafehérvárra szállították, és ott illő végtisztességgel eltemették. Kapisztránói János így búcsúzott tőle:
– Üdv, mennyei csillag, ország koronája, lehulltál.
