Hunyadi János halálának hírére a nép gyászba borult, de a Hunyadi-család ellenségei örvendeztek, mert már évek óta arra törekedtek, hogy a család sok kincsét és vagyonát maguknak megszerezzék. Különösen Ciliéi Ulrik gróf fenekedéit a Hunyadi árvák ellen. Annyira gyűlölte őket, hogy egészen nyíltan mondogatta:
– Addig nem nyugszom, míg ezt a kutyafajzatot ki nem irtom! A gróf fogadkozását hírül vitték a Hunyadi fiúknak is. De híre járt ennek az egész országban, ezért a nép még inkább pártját fogta az árváknak, és még jobban meggyűlölte Cillei grófot.
Még egy esztendő sem telt Hunyadi János halála óta, s az urak már fondorkodni kezdtek az árvák ellen. Rávették a királyt, hogy országgyűlést hirdessen, s arra hívassa meg Hunyadi László grófot is. Azt remélték, hogy ott Hunyadi fiát elfoghatják.
De Hunyadi László gróf nem feledkezett meg atyja tanácsáról: annyi fegyveressel vonult az országgyűlésre, hogy senki se mert rá kezet emelni.
Ezután László király elindult, hogy Nándorfehérvár környékét megtekintse. Erre a szemleútra elhívta Hunyadi Lászlót is.
Ekkor néhány tanácsadó suttogni kezdett. Azt mondogatták Hunyadi Lászlónak:
– Vigyázz magadra, míg nem késő! Ulrik gróf ellened fordította a király lelkét. Már odáig vitte, hogy a király minden magyart meg akar fosztani címeitől. A németek jobban engednek akaratának, nekik adja a méltóságokat. Ezért azt tanácsoljuk, ölesd meg Ciliéit, amíg nem késő.
De Hunyadi László elutasította ezt a tervet, mert elborzadt az orgyilkosság gondolatától. Ehelyett egy reggel felkereste szállásán Ulrik grófot, mert a kibékülés útját kereste.
A két gróf bezárkózott egy szobába, hogy egymással tárgyaljon.
Hunyadi László vitézei ott állottak az ajtóban, s azt hallották, hogy odabent egyre hangosabb a szóváltás. Aztán lábdobogás és fegyvercsörgés hallatszott.
Erre a vitézek betörték az ajtót, és látták, hogy a két gróf viaskodik egymással. Mindjárt kardot rántottak, rárohantak Ciliéire, súlyosan megsebesítették, aztán levágták a fejét.
Hej, milyen félelem töltötte el a királyt, de még a kíséretét is, amikor a vértől csepegő kardokat meglátták! Mindnyájan attól tartottak, hogy ugyanazt a poharat kell kiinniuk, amelyet Ulrik gróf felhajtott.
Amikor a király látta, hogy sem őt, sem a németeket nem támadják meg, nagyon megnyugodott. De azért parancsot adott, hogy vonuljanak mindjárt Temesvárra.
A várból Erzsébet úrasszony, Hunyadi László és Mátyás édesanyja sietett elébük. Az özvegy fekete gyászba volt öltözve, ezt viselte Hunyadi János gróf emlékezetére.
Ekkor Hunyadi László a király lába elé borult, úgy kért tőle bocsánatot, amiért Ulrik grófot megölette.
A király felemelte Lászlót, ünnepélyesen megbocsátott neki, sőt Mátyással együtt testvérének fogadta. Arra is megesküdött, hogy nem áll bosszút Ciliéi Ulrik haláláért.
Ünnepi szertartást is rendezett: a testvérré fogadás jeléül levettette velük a gyászruhát, és saját bíborvörös ruháiba öltöztette őket.
Ó, nemszeretem ruha! Kívül rózsapiros voltál, bélésed pedig nyestbőr, amely később rókabőrré változott! Ó, hamis testvéri szerződés! A régi magyar királyok adott szavukat jobban megőrizték, mint László király ezt az esküt.
