Amikor Magyar Balázs, Mátyás király hadvezére a felvidéki hadjárat után hazatért, átkelt a Balaton vizén is.
Hirtelen napfogyatkozás támadt, és az evezőslegény ettől nagyon megrémült, szinte kétségbeesett.
Ekkor Magyar Balázs fogta a köpenyét, rávetette az evezőslegény fejére, és azt kérdezte tőle:
– Csoda-e, hogy nem látod a napot? Felelte az evezős:
– Már hogy lenne csoda? A köpeny miatt nem is láthatom. Ekkor Magyar Balázs levonta az evezőslegény fejéről a köpenyt, és azt mondta neki:
– Az se csoda, fiam, hogy most a napot nem látod, mert annak világosságát köpönyeg gyanánt eltakarja a hold. Ha elmegy előle, tüstént meglátod a napot.
Ezáltal megbátorította a révészt, és szerencsésen át is értek a vízen.
Amikor Magyar Balázs hazaérkezett, a fiától várt számadást, mert az egész birtokot rábízta.
A fiú pedig nagyon megörült, amikor édesapját meglátta, és mindjárt mutogatni kezdte, mennyit szerzett, milyen sokat gyűjtött, hogyan takarékoskodott.
De Magyar Balázs arca egyre inkább elfelhősödött. Sehogy se tetszett neki ez az ügyeskedés, takarékoskodás, zsugoriság. Végre kifakadt, és azt mondta a fiának:
– Édes fiam, a pazarlás esztelenség. a fösvénység pedig alacsonylelkűség. Sohase feledd a régi öregek szólását: a disznónak, fösvénynek holtuk után hasznuk.
