Messze földről felkeresték Mátyás király udvarát, mert híre járt a király bőkezűségének. Eljött Magyarországra a nagy erejű Holubár is, akit a német udvarban legyőzhetetlennek tartottak.
Holubár vitéz lándzsavívásban legyőzhetetlen volt: az olasz vívást gyakorolta, és minden ellenfelét megcsúfolta. Tompa lándzsával küzdött, és vágtató lóról taszította le ellenfeleit; senki se állhatott ellene a rohamának.
De Budán hegyes lándzsát használtak, és olyan betanított lovakon vívtak, amelyek ide-oda ugráltak.
Hatalmas termetű, rőt szakállú vitéz volt Holubár, a budai nép ugyancsak megbámulta, amikor az udvarba fellovagolt.
Mátyás király szívesen fogadta a jeles vitézt, és azt mondta neki:
– Jól vigyázz, derék vitéz, mert a magyarok hegyes lándzsával vívnak, és nálunk hamar megkóstolod a földet!
– Felséges királyom, attól én nem félek. Állítsa szembe a legjobb vitézeket, mindegyiket leverem a lováról – mondta Holubár.
– Nem úgy lesz az! – gondolkozott el a király. – Mást mondok én neked. Holnap magam vívok meg veled, addig légy a vendégem.
Holubár nagyon megijedt. Már megbánta, hogy olyan országba jött, ahol a király is viaskodik. Mért ha a királyt letaszítja a lóról, biztosan karóba kerül a feje.
Így töprengett magában, hangosan pedig azt mondta:
– Nem vívhatok felséged ellen, mert esetleg megsebzem, földre vetem, és súlyos kárt teszek felséges személyében.
– Ne gondolj te azzal, Holubár vitéz! Csak magadra ügyelj, és holnapra jól készülj fel.
Másnap sok ezer ember gyűlt össze a budai vár piacán: mindenki látni akarta a király viaskodását.
Mátyás az összecsapás előtt magához hívatta Holubárt, és azt mondta neki:
– Esküdj meg előttem, Holubár vitéz, hogy úgy vívsz meg a magyar királlyal, mintha legnagyobb ellenségeddel küzdenél.
Hiába szabadkozott Holubár, meg kellett esküdnie a király előtt.
Ekkor Mátyás azt mondta neki:
– Ha én fordulok le a lóról, vitézeim nem állnak bosszút rajtad. De ha kedvezel nekem, halál fia vagy!
Ezután a két vitéz lóra pattant. Az első összecsapásban elkerülték egymás lándzsáját, a második összecsapás után Holubár lova farán át a földre bukott.
Mátyás király is erős ütést kapott a mellére, ezért lassan leereszkedett a földre, de a kantárszárat nem bocsátotta el.
Holubárt félholtan, törött karral szedték fel a földről.
A király gondosan ápoltatta, pénzzel, ruhával és fegyverrel is megajándékozta.
