Amikor Mátyás király a törökkel hadakozott, egyszer tábort vert a török császár tábora közelében. Mindjárt kémeket küldött a török táborba, de sehogy se volt elégedett a kémek jelentésével, ezért elhatározta, hogy ő maga nézi meg, miképpen él a török császár.
Ahogy ezt elhatározta, mindjárt török ruhát hozatott, abba átöltözött, és beállt azok közé, akik ételt hordtak a török táborba.
Így lopózott be Mátyás király a táborba. Ott a császár sátorával szemben letelepedett, és egészen napestig árulgatta az árpát. Amíg a zsákból az árpát árulta, mindent jól szemügyre vett, még azt is megfigyelte, hány tál ételt vittek a császárnak ebédre.
Este aztán minden baj nélkül visszaért a saját táborába. Mindjárt írószert hozatott, és ilyen levelet íratott a török császárnak:
“Bizony agg ebül őrződ a táborodat! Tegnap mind ott ültem a sátorod előtt, árultam az árpát, és közben kikémleltem a tábort. És hogy ebben ne kételkedj, felsorolom neked az ételeket abban a rendben, ahogy neked ebédre felhordták.”
Fel is sorolta szép rendben az ételeket, egy sem hiányzott a sorból.
A török császár megértette Mátyás leveléből, hogy a táborát kikémlelték, és félni kezdett a magyaroktól. Estére annyira eltöltötte a félelem, hogy tulajdon táborából úgy orozkodott ki, mint a tolvaj, s nemsokára az egész török sereg utána vonult.
