Volt egyszer egy huszár, akit kitettek szolgálatba, és három napig nem váltották le. Ezért a huszár elment panaszra, de huszonöt botot kapott, amiért panaszkodni mert. Ekkor azt gondolta, hogy addig megy, míg Mátyás királyhoz ér.
Egy erdőn ment keresztül, s ott összetalálkozott egy vadásszal. Elesteledett. Egyszer csak elértek egy kis házat, ahol világosság volt. Bementek, és szállást kértek éjszakára. Egy öregasszony lakott a házikóban, s az azt mondta:
– Adok szállást szívesen, de a fiam rablóvezér, legyilkol titeket!
– Nem baj, öreganyám, csak mondja meg, hova fekhetünk mondta a huszár.
Mikor magukra maradtak, tanakodott a vadász és a huszár, hogy ki lesz az őr. Úgy egyeztek meg, hogy először a huszár marad fenn. Tizenkét órakor a rablók megjöttek. Mondja a vezérnek az öregasszony:
– Édes fiam, van két vendégem.
A fiú küldött három rablót, hogy gyilkolják meg a vendégeket, de a huszár, ahogy léptek be, mindegyiket lefejezte. Akkor küldött megint három rablót a vezér, azok szintén ugyanúgy jártak, mint az első három. Azután a vadász és a huszár bementek a rablóvezérhez, aki pisztolyt szegezett rájuk, de a huszár azt kiáltotta:
– Életed a kezemben van!
Akkor a rablóvezér meglőtte magát. A huszár meglőtte az Öregasszonyt is. Rengeteg kincs, arany volt a rablótanyán, amiből a huszár megtöltötte a tarisznyáját. Azt mondja a vadásznak:
– Végy te is a kincsből, de ne sokat, mert te is úgy jársz, mint a többi!
Kérdi ekkor a vadász: – Mit akarsz a többi kinccsel? Azt mondja a huszár:
– Mátyás királynak viszem!
Mennek tovább. Egyszer azt mondja a vadász a huszárnak:
– Nagyon elfáradtam, add egy kicsit ide a lovadat, hadd üljek rá!
– Nem adom, mert nem vagy magyar ember, nagy az orrod! De azért leszállt a lóról, és odaadta. Mikor a huszár cigarettára gyújtott, a vadász megsarkantyúzta a lovat, és elvágtatott.
Mikor a huszár a város kapujához érkezett, sok díszes katonát látott, akik eléje lovagoltak. Három testőr vezetett egy lovat, felültették rá, és a király elébe vitték. A huszár egész úton azon gondolkozott, vajon miért viszik őt ilyen díszben. Mikor a király elé vitték, megkérdezte Mátyás király, hogy mi járatban van. A huszár elmondta, hogy miért jött, de azt is elmondta, hogy útközben egy vadász elvette a lovát.
A király megkérdezte, hogy megismerné-e a vadászt. A huszár azt felelte, hogy megismerné, mert nagy az orra.
Erre a király sorba állította a vadászokat, hogy válassza ki közülük azt, aki a lovát elvitte. A huszár végigment a vadászok sora előtt, de egyikben sem ismert rá arra, aki a lovát elvitte. Közben Mátyás király vadászruhában odaállt a sor elejére, s mikor a huszár jött visszafelé, megfogta a mellén a zubbonyt, és rákiáltott:
– Itt vagy, vadász!
Ekkor a király kigombolta a vadászruháját, ott volt alatta a királyi ruha.
Megijedt a huszár, de a király hűségéért megjutalmazta, és azután mindig az udvarában tartotta.
