MÁTYÁS KIRÁLY ÉS AZ OKOS LÁNY
– Moldvai csángó ballada –
Olyan álmot látott ifjú Mátyás király:
Üvegablak alatt nagy hosszú almafa,
Tizenkét szép ága, háromszáz levele,
Háromszáz levele, hatvanhat virága.
Csak odatalála igen öreg apa.
– Nézd csak, apa, nézd csak, milyen álmot láttam:
Üvegablak alatt nagy hosszú almafa,
Tizenkét szép ága, háromszáz levele,
Háromszáz levele, hatvanhat virága.
Meg nem mondod nekem, hogy az mire megyén,
Meg nem mondod nekem, hogy az mire megyén,
Mindjárt fejed veszem, mindjárt fejed veszem.
Ő is hazamene, mindjárt sírni foga.
Azt is csak meglátá szép növendék lánya,
Azt is csak meglátá szép növendék lánya:
– Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz?
– Hogy ne sírjak, hogy ne, hogy ne keseregjek,
Halld, mit mondott nekem ifjú Mátyás király:
Olyan álmot látott, üvegablak alatt
Nagy hosszú almafa, tizenkét szép ága,
Tizenkét szép ága, háromszáz levele,
Háromszáz levele, hatvanhat virága.
Meg nem mondom neki, hogy az mire megyén,
Mindjárt fejem veszi, mindjárt fejem veszi.
– Ne sírj, apa, ne sírj, ismét ne keseregj.
Menj el, mondd meg neki:
Nagy hosszú almafa, nagy hosszú esztendő,
Tizenkét szép ága, tizenkét szép hónap,
Háromszáz levele, háromszáz művesnap,
Hatvanhat virága, hatvanhat vasárnap.
Ő is csak elmene, ő is csak megmondá:
– Nagy hosszú almafa, nagy hosszú esztendő,
Tizenkét szép ága, tizenkét szép hónap,
Háromszáz levele, háromszáz művesnap,
Hatvanhat virága, hatvanhat vasárnap,
Hatvanhat levele, hatvanhat vasárnap.
Ő is csak elmene, ő is csak felvéve,
Ő is csak felvéve egy-két kenderfejet:
– Ne, apa, ne, apa, vidd haza lányodnak,
Szőjön ebből nekem egy sátorborítót,
Egy sátorborítót, egy kendőző kendőt,
Egy kendőző kendőt, ebédelő ruhát.
Ő is hazamene, mindjárt sírni foga,
Azt is csak meglátá szép növendék lánya:
– Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz?
– Hogy ne sírjak, hogy ne, hogy ne keseregjek,
Ne, mit adott nekem ifjú Mátyás király:
Szőj te neki ebből egy sátorborítót,
Egy sátorborítót s egy kendőző kendőt,
S egy kendőző kendőt, ebédelő ruhát.
Ő is csak elmene, ő is csak felvéve,
Ő is csak felvéve szinte két forgácsot:
– Ne, apa, ne, apa, vidd el ezt is neki,
Csánjon ebből nekem esztovátát s vetőt,
Csánjon ebből nekem esztovátát s vetőt,
Egyszóval mondani, mi a szövőhöz kell.
Ő is csak elvivé, s ő is odaadá:
– Ne neked, ne neked, csánj te neki ebből,
Csánj te neki ebből esztovátát s vetőt,
S egyszóval mondani, mi a szövőhöz kell.
– Nem kell, apa, nem kell a sátorborító,
A sátorborító s a kendőző kendő,
S a kendőző kendő, ebédelő ruha,
S a kendőző kendő, ebédelő ruha,
Ha kell nekem, ha kell, szép növendék lányod,
Ha kell nekem, ha kell, szép növendék lányod!
Mindjárt hazamene, s mindjárt sírni kezde,
S azt is csak meglátá szép növendék lánya:
– Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz?
– Hogy ne sírjak, hogy ne, hogy ne keseregjek,
Ne, mit mondott neked ifjú Mátyás király:
Nem kell neki, nem kell a sátorborító,
A sátorborító s a kendőző kendő,
S a kendőző kendő, ebédelő ruha,
Ha kellesz te neki, ha kellesz te neki!
– Ne sírj, apa, ne sírj, ismét ne keseregj!
Ad az isten nekem első kakasszókor,
Első kakasszókor könnyű betegséget,
Másod kakasszókor nehéz betegséget,
Harmad kakasszókor világból kimúlást,
Negyed kakasszókor koporsóba zárást,
Ötöd kakasszókor jó vendégmúlatást.
|
