Markóp Mátyás király udvari bolondja volt. Egyszer Mátyás király lóháton elment Markóp háza előtt. Az ablak nyitva volt, odament és beszólt:
– Ki van odabenn?
Markóp volt a szobában, ő visszaszólt:
– Egy ember, egy fél ember meg egy lófej.
Mátyás megismerte Markóp szavát, és tovább kérdezte:
– Mit csinálsz?
– Főzök.
–Mit?
– Amennyit alá, annyit föl!
– Hát a bátyád hol van?
– Egy kárból kettőt csinál!
– Hát az anyád?
– Azt műveli a szomszédasszonnyal, amit még nem művelt, de nem is művel soha!
– Hát az apád mit csinál?
– Az meg a kiskertben van vadászni. Amit megfoghat, otthagyja, amit nem, azt meg behozza!
– Hát a nénéddel mi van?
– Az a szomszéd szobában siratja a tavalyi örömét! Mátyás király nem értett ebből semmit. Azt mondta Markópnak, majd holnap menjen el hozzá, és magyarázza meg.
Másnap Markóp elment Mátyás királyhoz, és elmagyarázta neki, amit mondott.
A szobában ő bent volt egészen, Mátyásnak csak a fele meg a ló feje, amin Mátyás ült. A fazékban babot főzött, az meg olyan, hogy fövés közben mindig jár: ami fölül van, az alákerül, ami alul van, az meg fölkerül. A bátyja árkot csinált a földön, hogy a kocsik ne menjenek rá, de így a kocsik még beljebb mennek a földre. Az anyja odaát volt a szomszédasszonynál, aki halálán volt, és a szemét fogta le. Az apja bolhászott. A nénje kisbabát várt, félt a szüléstől, és rítt.
Mátyás király megharagudott Markópra, hogy így csúffá tette, és azt mondta neki:
– Többet meg ne lássalak a földemen, többet ne nézzek a szemed közé!
Markóp megvárta, míg leesik a hó, akkor, hogy Mátyás király földjén ne járjon, a hóporon kiment a barlangba, ott volt egy kunyhója.
Mátyás király utána ment.
Ahogy ezt Markóp észrevette, háttal állt az ajtónak. Mátyás király rászólt:
– Hát te mit csinálsz most énvelem?
– Hogy mit csinálok? – mondta Markóp. – Azt mondtad, hogy többet nem nézel a szemembe, nézzed akkor a hátam közepét!
Mátyás még mérgesebb lett.
– Ejnye, te gazember, hogy mersz velem így beszélni?! Megmondtam már, hogy a földemen meg ne lássalak!
Markóp arra is megfelelt:
– Külországból hozattam földet, a cipőmbe tettem, azon járok!
Mátyás király kiadta a parancsot, hogy Markópot föl kell akasztani, csak azt engedte meg, hogy a fát, amire felakasztják, Markóp választhassa ki.
Markóp egy hangabarackfát választott. Az csak a hónaljáig ért!
