Amint Mátyás király városról városra vándorolt, hát az egyik városban építettek egy nagy házat. Ő is beállt napszámosnak. A pallér, amikor felvette, azt mondta neki:
– Te naplopó, ha nem dolgozol, akkor megbotozlak, aztán elkergetlek innen!
Mátyás királyt az álláscsinálókhoz tette, és a nehéz állványgerendákat kellett neki cipelni. Majd megszakadt!
A többiek keveset dolgoztak, csak nevették, és azt mondták:
– Ez még nem tudja, hogy kell a napot lopni!
Elmúlt a hét, fizettek. Mátyást is kifizették. De a pallér gazember volt, kevesebbet fizetett neki, a többit zsebre vágta. Mátyás király kevesellte a pénzt. Akkor a pallér azt mondta:
– Ilyen naplopó, mint te, még ennyit sem érdemel!
Mátyás király két nap múlva királyi ruhát vett magára, s megjelent az építkezésnél. Hívatta a pallért, és elmondta neki, hogy mit tapasztalt.
A pallér váltig bizonygatta, hogy mindenkit munkája szerint fizetett. Hiába, Mátyás király megbüntette a pallért, de megbüntette a dologkerülőket is.
