A magyar királyok koronája idegen kézre került, zálogban volt Frigyes császárnál – vissza kellett szerezni minden áron.
Mátyás király megbízta Vitéz Jánost, a nagyváradi püspököt, hogy tárgyalást kezdjen a császárral.
Vitéz János nagy titokban Bécsbe utazott, sokszor tárgyalt a császárral, és a sok tárgyalásból az lett, hogy a császár hetvenezer arany váltságdíjat követelt a koronáért.
Amikor a magyar urak meghallották, hogy mit követel a császár, nagyon elbúsultak, mert nagy csoda volt nekik, hogy saját koronájukat olyan szertelen nagy summán kell megváltaniuk.
De hiába búsultak, Mátyás király a tanács elé vitte a dolgot, és közösen elhatározták, hogy megadják, amit a császár követel. Ezután a tanács hét férfiút választott: ezekre bízták a korona kiváltását és tisztességgel való hazahozását.
Nemsokára elindultak a követek, és háromezer lovas katonát vittek magukkal, hogy a koronának megadják a tisztességet.
Amikor a követek meghallották, hogy Frigyes császár Bécsújhelyen tartózkodik, csapatostul oda vonultak, és bebocsátást kértek.
De Frigyes császár a várból meglátta, hogy milyen sokan jöttek, nagyon megrémült, mindjárt bezáratta a kapukat, és az őrséget a vártára küldte. Azt üzente a magyar követeknek:
– Nem illik ilyen sokasággal bejönni a városomba, nem is bocsátók be többet kétszáz fegyveresnél. Jöjjön hát Vitéz János püspök kétszáz kísérővel, a többiek vonuljanak vissza.
A magyar követek azt üzenték vissza:
– Ne tartson tőlünk a császár őfelsége, mi a magyar korona tisztességéért jöttünk ennyien.
De hiába üzentek, a császár csak Vitéz János püspököt bocsátotta be kétszáz kísérőjével.
Kereken egy hónapig tárgyalt ott a császár a püspökkel, míg mindent apróra elvégeztek.
Amikor a tárgyalásokat befejezték, a többi követet és a kíséretet ismét odaszólították. De a városba nem léphettek be, ott táboroztak Bécsújhely külvárosában.
Alig érkeztek meg a követek, már veszekedni kezdtek a császárral. Mert a magyar követek először a magyar koronát kívánták kezükbe, a császár pedig a váltságdíjat akarta előbb megkapni, s azután a koronát átadni.
Végre János püspök és a passaui püspök olyan orvosságát találták ennek, hogy a követek hozzák a pénzt a város kapuja elé, a császár emberei pedig hozzák oda a koronát, ott azok leszámlálják a váltságdíjat, ezek pedig jelen tartják a koronát.
Úgy is történt. A követek odavonultak, leszámlálták a hetvenezer forintot a koronáért, a császár emberei pedig a követek kezébe adták a koronát.
Mihelyt a koronát átvették, a követek mindjárt visszatértek Sopronba. Ott fennszóval kihirdették, hogy ha ‘valaki a szent koronát látni akarja, oda jöjjön, mert kiállítják, hogy minden ember szabadon megláthassa. Az emberek eljöttek Sopron körül minden városból és faluból, hogy lássák a szent koronát mint egy szent ereklyét.
Ezután a követek Mátyás királyt keresték fel, aki éppen a török ellen hadakozott.
Mátyás király Jajca várát igyekezett megszállni, és most megnőtt az igyekezete, mert kezében volt a királyi korona, és a római császárral megszerezte a békességet.
