Abban az időben, mikor a Mátyás király a földön járt, még élt, beköszön egy házhoz. Ott van egy... hát nem volt éppen öreg ember, se fiatal, Mátyás király kérdezi:
– Hát csak kettecskén vannak?
– Hát – azt mondja –, fiaim itthagytak.
– Hát – azt mondja –, hun vannak a fiai? – Volt neki három fia.
Azt mondja:
– Hát az egyik szabad rabló, a másik szabad gyilkos, a harmadik szabad koldus.
Akkor ezön kételködött Mátyás királl, hogy ezök mik lehetnek, sehogyan se tudott rájönni.
Persze, az aptyik tudta, hogy mik az ű fiai. Pedig mindjárt úr volt ám, mind a három.
Szabad gyilkos, az volt orvos. – Ugye, annak szabad gyilkolni. Szabad rabló, az meg volt ügyvéd – annak is szabad rabolni. Szabad kódus, az meg volt barát – ugye, annak is szabad kódulni.
Így aztán megveregette Mátyás királl a vállát:
– Derék embör, ilyen gyerököket nevelt.
