Amikor Toldi nagy erejének híre a király füléhez is eljutott, őfelsége elhívatta magához.
Toldi a hárommázsás botját is magával vitte, s amikor belépett, a királyi palota lépcsőjéhez hozzátámasztotta.
Az inas felhívta Toldit az emeletre.
Ahogy felérnek, azt mondja Toldi az inasnak:
– Lenn hagytam a botomat, nehogy elvigye valaki! Az inas lement, kereste, de nem találta.
– Nem látom sehol, úgy látszik, már el is vitték.
Toldi lement a király kíséretében, és nyomban megpillantotta a botját ott, ahova tette. Kezébe fogta, és két ujja között pörgetve ment fel ismét a királlyal az emeletre.
Gondolta a király:
“Ez biztosan Toldi!”
Amikor erről megbizonyosodott, azt mondta Toldinak:
– Nagy csatám lesz, légy segítségemre! Menjünk a fegyveresházba, válassz magadnak fegyvert. Ha győzünk, egyik lányom a tied.
Toldi végignézte a fegyvereket, de egyik sem tetszett neki, hanem megpillantott egy drótzsákot, azt kérte el. Meg is kapta, s megtöltötte tíz mázsa vas- és kődarabbal. Felment a levegőbe, és az egészet az ellenség fejére zúdította.
A vas- és kődarabok, mint a záporeső, elmosták az ellenséget.
Mikor a zsák kiürült, Toldi ismét leszállott a földre, és aki életben maradt, azt agyontaposta.
