Addig biztatta a pápa úr Mátyás királyt, míg hadba nem szállott apósa, a cseh Pogyebrád ellen.
Amikor Mátyás már Brünn városát is meghódította, Pogyebrád is oda sietett seregével, hogy legalább a fellegvárat felmentse.
A cseh király nagy sereggel vonult fel, ott haladt el seregével a magyarok tábora előtt.
Mátyás király fent táborozott a dombtetőn, onnan könnyen megtámadhatta volna apósa seregét, de nem tette.
Amikor a cseh sereg a magyar tábor előtt elhaladt, egyszerre Pogyebrád megpillantotta Mátyás királyt, és így szólt hozzá:
– Hát így bánsz velem, édes fiam? Mint ellenség támadod meg atyádat? Bárcsak egy szoros helyen találkoznánk, hogy megvívhassunk egymás ellen!
Mátyás azt mondta erre:
– Térj észre, apám! Párviadalra szólítasz? A fejedelmek a csatamezőn, teljes fegyverzetben küzdenek egymás ellen. Tehát ha igazi fejedelemnek tartod magad, ám vívj meg velem lóháton, legyen köztünk fejedelmi párviadal!
De a vén király nem fogadta el az ifjú Mátyás ajánlatát, csak dünnyögött magában, és seregével továbbhaladt.
Ezután a két tábor között sátrat vertek,” oda a két fejedelem bevonult, és heves vitába kezdett.
Később lakomát rendeztek. Lakoma közben egy magyar és egy cseh udvari bolond versengett egymással, hogy az uralkodók gondját elűzze.
Ekkor felállott Sternberg Zdénkó, a cseh királyi kormányzó, és azt mondta:
– Azt javaslom, vívjon egymással párviadalt a két udvari bolond. Akinek a bolondja győz, azé a fejedelemé az igazság.
A két király elfogadta a kormányzó javaslatát, s mindegyik biztatni kezdte a maga bolondját.
A magyar alacsony termetű volt, a cseh sokkal magasabb és erősebb. Mindenki azt jósolgatta, hogy a cseh fog győzni.
A két udvari bolond összecsap egymással, mind a kettő kézzel-lábbal erőlködik, hogy a másikat legyőzze. Egyszer a cseh ragadja meg a magyart, aztán a magyar kezdi gyomrozni a csehet.
A sátorban nagy lárma támad, a magyarok is, a csehek is hangosan biztatják a maguk bolondját.
Végre a magyar derékon kapja a csehet, felemeli a levegőbe, hogy földhöz teremtse.
Ekkor előugrik egy cseh vitéz, megragadja a magyar karját, és visszatartja. Ezzel megakadályozza a viadal folytatását.
Megharagszik erre Zdénkó, aki a párviadal bírája volt, s jól pofon vágja a cseh vitézt, amiért közbeavatkozott.
Nagy zaj és kiáltozás támad, mindenki fegyveréhez kap, de a két uralkodó lecsendesíti a vitézeket.
Ekkor Pogyebrád nagy haraggal rákiált Zdénkóra:
– Kormányzó! Te zavart és ellenségeskedést támasztottál köztem és a fiam között! Ezt a bűnödet soha meg nem bocsátanám, ha Mátyás maga nem kért volna neked kegyelmet.
De a békesség ezután sem állott helyre: a fejedelmek egymástól elbúcsúztak, és dolgukvégezetlenül tértek vissza táborukba.
