– Thuróczi János krónikája és Tinódi Sebestyén költeménye nyomán –
Nagy úr volt otthon, a maga hazájában Hervoja spalatói herceg, de Zsigmond király udvarában kicsi volt a becsülete. A magyar urak csak figuráztak vele, mindig gúnyolták, folyton bosszantották.
Különösen Csupor bán ingerkedett vele, ahányszor csak meglátta az udvarban, mindig kinevette, és ökörbőgéssel köszöntötte.
Nyelte a mérget Hervoja herceg, tűrte a tréfa vastagját is, de szíve mélyén haragot forralt, és készült a bosszúállásra.
Eljött a bosszúállásnak is az órája: Hervoja herceg hadat gyűjtött, zsoldosokat is fogadott, és Magyarországot váratlanul megrohanta.
Amikor a király erről tudomást szerzett, mindjárt megbízta a vezéreket, hogy induljanak Hervoja serege ellen, és Boszniáig meg se álljanak.
Ezt kétszer mondani nem kellett: Garai János, Maróthi János és Csupor Pál bán erős sereggel útnak indultak, s nemsokára Bosznia hegyei között jártak.
Ott várt rájuk Hervoja herceg válogatott sereggel. Nem is hátrált, hanem bátran szembeszállt a magyarokkal.
Harsogtak a kürtök, szólt a puska, tört a lándzsa, és hullott az ember. A magyarok már-már győztek, a bosnyákok mindenütt visszavonultak, amikor egyszerre a hegyek tetején nagy kiáltozás támadt:
– Fut a magyar! Fut a magyar!
A ravasz Hervoja bosnyákokat küldött a hegyek tetejére, azok kiáltoztak, hogy a magyarokat megzavarják.
Ez a kiáltozás megrémítette a magyar sereget, mert mindegyik csapat azt hitte, hogy a másik elfutott, így aztán az egész sereg futásban keresett menedéket.
A bosnyákok az összes vezéreket elfogták: fogságba esett Garai János, Maróthi János, de még Csupor Pál bán is.
Sötét tömlőébe zárták, erős vasakkal megvasazták a vezéreket, és nagy váltságdíjat követeltek a szabadulásért.
Drága árat fizetett a szabadságért Garai János, még nagyobb summa aranyért szabadult ki Maróthi János, de legrosszabbul Csupor Pál bán járt: őt semmi pénzért nem bocsátotta el a herceg. Hiába ígért akármennyit, a herceg nem bocsátotta meg, hogy Zsigmond udvarában mindig így köszöntötte: Bő! Bő!
No, ha így köszöntötte, Hervoja herceg meg is állottá a bosszúját. Erősen megkötöztette a bánt, aztán odahozatott egy nyers ökörbőrt, és azt mondta:
Éltedben szólasz vala te ökörszóval,
Immár te szólj most ökörábrázattal!
Nem volt irgalom: Hervoja parancsára nyers ökörbőrbe varrták a bánt, s úgy vetették bele egy nagy tóba.
