Kevélykedni kár a jó szerencsében, ezt hamar megtanulta Mária királyné, mert Kis Károly hívei fegyvert ragadtak ellene, s innen is, onnan is ellene támadtak. A gazdag királyi lakásban nem volt nyugodalma az asszonykirálynak, nem volt nyugovása édesanyjának, Erzsébet királynénak sem. De ugyan hova menjenek, merre találjanak erős falakat, biztos védelmet?
Tanácsot kérnek Garai nádortól, a nádor meg azt javasolja, menjenek az Alföldre, húzódjanak meg ott egy erős kővárban.
El is indulnak királyi hintóval, csekély kísérettel és néhány szekérrel. A hintó mellett ott lovagol Garai nádor, ott van Forgács is s még jó néhány vitéz a nádor kíséretéből.
De mi ez a csekély védelem, amikor Horváti János bán, Garai és a királynék régi ellensége, egész sereggel támad rájuk!
Kard ki kard! Van nagy csattogás és kiáltozás, a bán horvátjai egymás után verik le a királynék vitézeit.
Forgács Balázs egész csapat horvát ellen vív, sokat levág közülük, de végül letaszítják lováról, és az asszonyok szeme láttára levágják a fejét.
Garai nádor leugrik lováról, hátát nekiveti a hintónak, úgy védelmezi fényes kardjával az asszonyokat. Karddal, nyíllal támadják, de nem bírnak vele: aki közelébe kerül, halál fia.
Végre a hintó alá mászik egy katona, megragadja a nádor lábát, és kirántja alóla. Most már a földön fekszik: ott mindjárt fejét veszik.
A katonák az asszonyokat kemény kézzel rángatják ki a hintóból, rút szidalmazással, kemény taszítással viszik őket a bán elé.
Erzsébet királyné keserves könnyek között így könyörög:
– Jó uram, kíméld lányomat! Egyedül én vagyok oka Károly halálának, de az egészet Garai gondolta ki, ő pedig ma már megbűnhődött érte.
– Több szó ne legyen! – kiáltotta durván Horváti, azzal magára hagyta a királynét.
Nemsokára besötétedett, s ekkor a katonák összekötözték a királynét, elvitték a Boszna folyó partjára, és belevetették a vízbe.
Mária királynőt erős várba zárták, Horváti János kemény fogságban őriztette.
Eközben Brandenburgi Zsigmond, Mária mátkája hadat gyűjtött, és nagy haddal bevonult Buda várába.
Amikor Horváti János bán meghallotta, hogy Zsigmond nagy sereggel Buda várában van, erősen megijedt. Mindjárt felkereste Mária királynőt, és azt mondta neki:
– Az volt a szándékom, hogy megölesselek, de visszaemlékeztem atyádra, akitől sok ajándékot kaptam, ezért kegyelmet adok. De csak akkor bocsátalak el innen, ha igaz hitedre megfogadod, hogy rajtam soha bosszút nem állasz. Ha vonakodol, mindjárt a halálnak adlak.
Mit tehetett Mária? A szentek ereklyéi előtt hitet adott, hites atyjává fogadta Horváti Jánost.
Akkor a bán szekereket rendelt, Máriát jó Budába felvitette, és mátkájának, Zsigmondnak átadta.
Lett nagy öröm jó Buda várában! A mátkapár felvonult nagy zengés-bongással, együtt vigadtak magyarokkal, csehekkel, idegen vitézekkel.
Ezután Mária királynő nagy gyűlést tétetett, az urakat összehívta Székesfehérvár városába. Ott a fényes gyülekezetben koronáját fejébe tétette, királyi istápját, pálcáját a kezébe vette, férjét, Zsigmondot pedig maga mellé állította, és bölcs beszéddel ezt mondta:
– Én uraim! Atyám, Lajos király meghagyta, hogy velem együtt Zsigmondot, az én férjemet megkoronázzátok. Akkor ezt jókedvvel felfogadtátok, szeretettel ma is felkiáltsátok. Aranykoronát tettetek az én fejembe, azt teszek most én is a Zsigmond fejébe, hogy legyetek hozzá mind igaz hűségbe!
Erre nagy örömmel mind felkiáltották, és közös akarattal Zsigmondot megkoronázták.
Csakhogy Zsigmond királyt a felesége igazgatja, és gyakori sírással egyre csak arra buzdítja, hogy János bánon bosszúját megállja.
Ebben az időben János bán Pozsega várában lakott, onnan ki sem mozdult, mert erősen félt a királytól.
Zsigmond király pedig a Duna mellett nagy sereggel elvonult, Pozsega várát körülvette, és erős ágyúkkal keményen lövette.
Horváti János bán már minden reményét elveszítette, mert a vár erős falai ledőltek. Végre egy éjjel a várból kiszökött, és Boszniában, Dobro várában húzódott meg.
Sok bosnyák, horvát és dalmata vitéz volt a várban, azokat Horváti felbiztatta, és velük az országot erősen támadta. Zsigmond birodalmát keményen feldúlta, sok szép gazdaságát elrabolta, falvait felgyújtotta.
De Zsigmond király sem késlekedett, megszállta Boszniát, és Dobro várát erős sereggel vette körül.
Amikor János bán ennek hírét meghallotta, ismét futásnak eredt, nagy hegyekben, sűrű rengetegben bujdosott, mert tudta, mi vár rá, ha a király kezébe kerül.
De a király tőrbe csalta: a bánt az erdőben elfogták Zsigmond katonái.
Nemsokára Dobro vára is megadta magát.
Ekkor Zsigmond király nagy vígan Pécs városába vonult. Ott János bánt szörnyű halálnak adta: lófarkon a városon meghordoztatta, tüzes fogókkal testét fogdostatta, végre négyfelé vágatta, és darabjait négy kapura kiszegeztette.
Mária többi ellenségét is megölette, nagy bánatát így engesztelte.
Így forgott akkor az idő, mert asszonyvezére volt Magyarországnak.
