1971-ből Székely Karolin nyomán maradt fenn az alábbi történet, melyet Rozgonyi Ágnes mondott el:
Nagyapám... ,ahol ő szógát, egy szobában aludt a kovácslegénnyel. Egyik reggel mikor fölkét, aszongya:
-Te Józsi figyejj csak ide: az én mellemet meg a számkat minden éjjel meglovagolla a boszorkány.
Öregapám aszt monta neki:
-Megájj én ide készítem a kantárt neki este a kezeügyébe. Aztán szójj majd ha rádgyün a boszorkány. Te de ha a számkra ül, akkor jól oldalba löklek.
Este lefeküttek, éjfél körül meglöki öregapámat a kovácslegény. Aki meg a nyakába veti a boszorkánynak a kantárt. az azonnal lóvá változik. Kivezetik az istállóba, a jászuho kötik. Reggel nézik, nem tudott elmenni, aszt monta a kovácslegény:
-Gyere Józsi megpatkojjuk.
Megpatkolták. Ez idő alatt meg se nyikkant. Levették róla a kantárt, egyszerre eltűnt. Megy be a kovácslegény az apjához és mongya, hogy mit csinátak a boszorkánnyal.
-Hát idesapám, mikor eleresztettük, a Jóska egy nagyot huzott rá az ostorral, hogy megsántult.
Aszt mongya az apja:
-Úgy köllött neki.
-Hun van idesanyám? - kérdi a kovácslegény.
- A szobában van öreganyáddal.
Megy be a legény, hát láttya ám, hogy az annya az öregannya lábát borogattya, mert meg van dagadva. Meg a patkók is ott vannak a kezén meg a lábán is.
Kérdi az öregannyátu:
-Hunjárt, mit csinát öreganyám?
-Ti mit csináltatok édes fiam, mi lesz mosmá velem?
