A Marcal folyó jobb partján fekvő falu már az Árpád-korban megtelepült. a tatárjárás idején, a hadak közeledtének hírére mindenki igyekezett biztonságba helyezni ingóságait, értékeit. A templom tornyában ezüstből készült harang volt ekkoriban. Hogy ne kerülhessen az ellenség kezére, egy kút mélyébe bocsátották. A veszély elmúltával az életbenmaradottak visszatértek falujukba. Ám a harang elrejtői közül senki nem élte túl a pusztítást, igy az örökre a föld alatt maradt. Talán még napjainkban is tartja magát az a hit, hogy minden májusban megszólal, s azok a fiatal szerelmesek, akik május éjszakáján meghallják a harang szavát, a házasságban nagyon boldogok lesznek. Leggyakrabban a Böszörményi kertbe jártak az ifjú párok harangot hallgatni, s legtöbbjük az első éjszaka után meg is hallotta annak a szavát.
