Elment a cigány a gyermekeivel a paphoz és panaszkodott, hogy nagyon szegény, élni is alig tudnak. abban reménykedett, hogy a pap majd megszánja valamivel.
- A fő a lelkünk gazdagsága. Tanulj meg szépen imádkozni, s ha megtanultál, gyere vissza! Majd meglátod, hogy neked is ad az Úr malasztot.
Boldog volt a cigány. Meg is tanult hamarosan imádkozni. Egyszer csak látta ám a pap, hogy, amint gyermekeitől kísérve a parókia felé közeledett. Illendően bekopogott, s közölte a pappal, hogy tud imádkozni, kérdezze ki. Imádkoztatta is a pap buzgón, de a cigány derekasan állta a próbát, aminek végeztével dicséretben részesült. A papnak akkor jutott eszébe, hogy hova lettek a gyerekek. Meg is kérdezte:
- Hát a gyerekeket miért nem hívtad be?
-Ázoknák kérem odakint dóguk ván. Most foggyák meg á disznóólban á málásztot.
