Egy időben Vaton nem volt plébános. Hogy, hogy nem a falu kanászát bízták meg a vasárnaponkénti prédikálásal. Egy ideig el is látta a feladatot, de később már unni kezdte a dolgot. a legközelebbi mise előtt ráparancsolt a Jancsi bojtárra:
-Misézz most te, nekem má ölögem van belőle!
Mit tehetett a fiú, kiállt a falu népe elé és elkezdte a prédikációt:
-Vatiak és Merseiek azt a kutya mindenteket! Kanászt tudtok fogadni, de papot nem?
Megijedt ettől az öreg kanász és közbeszólt:
-Jancsi, ebből ölég!
- Jó, hát akkor ámen. - fejezte be gyorsan a misét a bojtár.
Régebben a határban voltak imádkozó kő, imádkozó fa nevű dűlőnevek. Többek szerint ezek valamikor pogány áldozati helyek voltak. Néhányan még látták a kiszáradt imádkozó fát. Nagy, kétágú törzs volt, a két ága két ég felé nyújtott kezet formázott. Itt áldozhattak valamikor. A pásztorok voltak az utolsó sámánok, ők őrizték legtovább a pogány szokásokat. Talán inkább ennek emlékét őrzi a "Jancsi miséje".
