A hagyomány szerint a kemenesmagasiak és a vatiak régi ellenségeskedésének emlékét őrzi a kobakolás szokása. Valamikor régen a két falu lakói összeverekedtek a határban termő nád miatt. a harag nemzedékeken át öröklődött. A teheneket őrző fiúk még századunk derekán is minden lehető módon bosszantották egymást. Ellopták egymás tehenéről a kolompot, lenyírták a tehén farkáról a bojtot, mi nagy csúfságnak számított és tettlegességekre is sor került, amelybe még a nagyobb legények is beavatkoztak. Kenderből és bordarabból parittyát kötöttek, azzal hajigálták a köveket. Egymás feje volt a cél, ezért is nevezték ezt a hadakozást kobakolásnak. Mondókát is költöttek hozzá:
"Gyere elő te kobak!
Beverem a fejedet.
Magasiban ( Vaton) harangoznak teérted."
Néha az eltévedt kövek még a tehenekben is kárt tettek. A mersevátiakkal, szergényiekkel a futballozás járta már ekkoriban. A szalóiaikról sem voltak túl jó véleménnyel :
" Szalókról még kutyakölket se, nem feleséget!"
szokták mondani.
Nemesszalók kisnemesi község volt. Ez a réteg Vaton hiányzott. A falu egyik része ennél magasabban állt a társadalmi ranglétrán, másik része viszont alacsonyabban. Mára már elenyésztek a különbségek, csak az idősebbek emlékeznek még rá.